|
2.rész
Lediktálta a telefon számát, és közben arról győzködte magát, hogy jogában áll ranidzni, még akkor is, ha a partnere valaki olyan mint Itachi. Fényévek távlatában volt az ő világa, ahhoz képest, ahogyan az Uchiha élt. Neki figyelnie kellett, hogy hó végén mire költ, a fekete férfi pedig nyugodtan vehetne magának egy egész szigetet is, és akkor sem mondhatná az magáról, hogy pénz szűkében van...
- Hát akkor, viszlát holnap. - zökkentette ki Itachi a gondolataiból.
- Igen, viszlát holnap. - felelte egyből. Egy kis ideig kerülte a férfi tekintetét, majd végül felnézett. Olyan szép fekete szemei voltak a másiknak! Lassan előrehajolt és nyomott egy gyors puszit az Uchiha szájára. Már épp hajolt volna el, amikor Itachi vissza rántotta magához, hogy egy pillangó puszit lehelljen az ajkaira.
Deidara óvatosan eltolta magától az erős karokat, és könnyedén kiszállt a kocsiból. Olyan boldog volt, mint már régen nem.
Mosolyogva rohant fel Naruto lakásához, a 3. emeltre, és csöngetett be. Csak remélni tudta, hogy a másik otthon van, és tud neki mesélni...
Kora reggel, a mobilja csörgésére ébredt. A telefon kijelzője ismeretlen számot írt ki, Deidara pedig megfogadta, ha téves híves lesz, így a kora reggelben, akkor kivágja a telefonját az ablkon.
- Mosi Mosi - motyogta bele a telefonba álmosan.
- Mosi Mosi... Figyelj Deidara, izé, én vagyok az, Itachi...
- Itachi-san? - pattant ki meglepetten a szöszi az ágyából. - Miért hívtál ilyen korán?
- Jár neked a Tokyo News? - kérdezte idegesen a vonal túlvégén az Uchiha.
- Az a napilap? *ásítás* Nem.
- Ohh... - sóhajtott egy hatalmasat Itachi. Szinte már megkönnyebbülten.
- Ano... Miért kérdezed ezt tőlem, hajnali 7-kor?
- Ott vagyunk a második oldalon. - felelte komoran a férfi. A telefonon keresztül is átjött a másikból áradó negatív energia...
- TESSÉK?! - fakadt ki idegesen Deidara
-----------------
Itachi először azt hitte, hogy megfojtja az öccsét, aki ledobta elé az újságot, és figyelmeztette őt a második oldalon található egész oldalt beterítő cikkre, tele képi illusztrációkkal. Aztán, hogy az újságszerkeztőkkel és a fotóssal teszi meg ugyanezt, és mindezek után, amikor ezt végig gondolta, eszébe jutott, az ő egyetlen angyalkája, aki miatt most ott van az a cikk. Szerencséjükre, vagy épp szerencsétlenségükre, a lesifotós csak addig fényképezett, amíg beszálltak az autóba, és utána már nem követte őket.
De a cikkben azt taglalták, hogy neki bizonyára viszonya van Deidarával, és épp egy kibékülésüknek lehetett tanúja a drága leskelődő, aki még ennek tetejébe képeket is készített! Volt róluk egy fénykép ahol épp kezet fognak... És Itachi meglepetten állapította meg, hogy nem is tudta, hogy lehet erotikusan kezet rázni. Márpedig ők igen is azt tették! A szöszi angyalkjának a tekintete valahogy olyan bágyadt, és álmodozó volt, miközben őt nézte, az ő ajkain pedig halovány mosoly vibrált, és olyan félreérthetetlen intenzitással fixírozta azt a kék szempárt... Utána volt egy kép amikor Dei épp felháborodottan mered rá. Ez a portré kicsit pixeles volt, szóval valószínűleg alaposan rá kellett nagyítaniuk. A másikon meg már az volt, ahogy visszafelé rángatja az autója felé, és épp perverzen mosolyog rá. Valószínűleg akkor beszélgettek a stresszoldásról...
Elmosolyodott. Szinte.
Ám egyből eszébe jutott a cikk másik alanya, aki vagy iszonyatosan boldog lesz, mert elére a célját és bekerült az újságba, vagy pedig mérhetetlenül ki fog rá akadni... és valljuk be az őszintét Uchiha Itachi, kivételesen, a második lehetőségről hitte azt, hogy valószínűbb. És nem is tévedett.
...
- TESSÉK?! - kiáltotta a telefonba, már-már dobhártya szaggató hangon az ő kis angyalkája.
- Van rólunk egy cikk tele feltételezésekkel, és hamis adatokkal, meg összehordott hülyeségekkel.
- Mit írnak pontosan? - kérdezte erőtlenül a szöszi.
Itachi gyomra egy pillanatra görcsbe rándult, olyan szívesen magához húzta volna a fiút, és ringatgatta volna, hogy nyugodjon meg, és nem lesz semmi baj... De hát a baj már megtörtént! Sikerült belekevernie Deidarát a hírhedtségek életébe.
- Azt, hogy meleg vagyok. És te a szeretőm vagy már ideje. És... khm... Szerintük mi épp összevesztünk, aztán pedig kibékültünk. Vagy legalábbis elmentünk megbeszélni a dolgokat egy alkalmasabb helyen...
A túlvonalról egy hatalmas sóhaj hallatszott.
- Akkor most mi legyen? - tette fel az 1 milliós kérdést erre a fiú.
- Attól függ, te mit szeretnél. Szívesen elviszlek valahová, de feltehetőleg a sajtó a nyomomban lesz, tehát biztos fog rólunk készülni pár kép, és írkálni fognak minden félét. Esetleg váruhatunk, amíg kicsit lenyugszik a helyzet. Mármint, ha akarsz még velem egyáltalán találkozni.
---------
Az utolsó fele a mondatnak olyan szomorkásan csengett. Deidara, talán magának sem merte volna bevallani, de igen. Találkozni akart Uchiha Itachival. Bár szívesebben tenné ezt úgy, mint Itachival, egy magánszeméllyel, semmint egy hírhedt japán magáncég fejével, de így is jó. Szóval ezer örömmel randizna vele. De az már nem volt az örömére, hogy követnék őket a fotósok, és még inkább az nem, hogy ettől legyen belőle "valaki".
- Így se, úgy se járunk jól - jelentette ki végül.
- Pardon? - kédezett vissza értetlenül az Uchiha a másik oldalról.
- Én... Szívesen találkoznák veled. - vett egy mély levegőt, a vonal túlsó végén néma csönd támadt. - De úgy hiányzik ez az egész nekem, mint púp a hátamra. Nem akarok a nagy Uchiha Itachi egyik valakije lenni, akit hónapok múltán, miután esetleg szétmentünk is megismernek még az utcán. Én... Bocsáss meg de nem akarom így ezt.
- Tehát nemet mondasz? - kérdezett vissza keserűen Itachi.
Deidarának a szíve sajdult bele ebbe a hangba. Amikor először találkozott vele, egy helyes pasi volt. Másodjára már olyan valaki, akivel akár lehetne is valami. És most szívesen gondolna rá úgy, mint egy hosszabb távú kapcsolatára. Már csak az a kérdés, hogy felvállalná - e Uchiha Itachiért ezt az egész herce-hurcát, és ha nem sikerül, akkor képes lenne - e leszakadni attól a világtól. Nem hitt abban, hogy együtt maradnak életük végéig. De hitt abban, hogy jó sokáig együtt tudna élni a férfival.
- Nem. - felelte végül határozottan. - De mit szólnál, ha az első pár alkalmat megpróbálnánk média mentesen intézni? Mármint, ha nem illenénk mégsem egymáshoz, akkor... Szóval nem akarok média sztár lenni, csak mert lefotóztak veled egyszer. Viszont szívesen kipróbálnám milyen a nagy Uchiha Itachi titkos szeretőjét játszani.
A fekete hajú a túlvégen megkönnyebbülten felnevetett. Deidara pedig elégedetten elmosolyodott.
- Rendben van Angyal. Már meg is van a tervem, a mai napunkra.
---------
Itachit követték a házától kezdve. Valahogy ezen nem lepődött meg. Közvetlenül a Tokyo News után mér másik 9 újságban kezdtek el cikkezni, és 2 tévés pletyka műsor is feltűzte őt a napirendjére. Az ügyvédei persze egyből elkezdtek intézkedni, de pártucat fotó, még így is kiszivárgott, és elkezdett terjedni. Most pedig ő éppen arra készül, hogy átverje ezeket az ostoba alakokat. Az egyik titkárnője már órákkal korábban odavitte az egyik kevésbé ismert, sötétített üvegű kocsiját a "Yume no Hana" fürdőhöz, ahol Deidara dolgozott, és beparkolta azt, az épület hátsó kijáratához. Háromnegyed ötkör szállt ki az autójából, és elindult befelé az épületbe. Hallotta, ahogyan mögötte valaki kattint egyet, majd még egyet. Hülye fotósok!
Nem adta meg nekik azt az örömöt, hogy hátraforduljon, céltudatosan besétállt az épületbe. Tudta, ide már nem fogják őt követni.
Gyors léptekkel sétállt oda a recepcióshoz:
- Deidara még dolgozik? - kérdezte.
A nő meglepetten nézett fel rá, majd vállat vont.
- Azt hiszem most fog végezni az utolsó kliensével. Egy olyan két perc még.
- Köszönöm. - felelte udvariasan Itachi, és leült az egyik közeli fotelba. Felkapott egy recept magazint. Ebben biztos nem cikkeznek majd épp róla...
Egy olyan tíz perc múlva, valaki megkopogtatta a vállát. Mosolyogva nézett föl. Ott állt az ő angyala.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Hát persze - biccentett Deidara.
- Jól áll neked ez a farmer. - jegyezte meg Itachi, miután alaposabban is szemügyre vette a fiút. A farmer anyag szorosan tapadt a másik testéhez, pontosan kihangsúllyozva azt, hogy Tokyo egyik legformásabb fenekének tulajdonosát készül elvinni randizni.
A szöszi meglepetten pillantott rá, majd felnevetett.
- Nem is tudtam, hogy a hírhedt Uchiha Itachi perverz.
- Én?! Dehogy is! Csak értékelem a szépséget, ami előttem van.
A szöszi arcán halovány pír tűnt fel a bók hallatán.
---------
És igen, a fekete hajúnak sikerült zavarba ejtenie. Olyannyira, hogy csak pár perc után vette észre, hogy nem a főbejárat felé tartanak.
- Hé hová...
- Az egyik titkárom leparkolt egy másik kocsimmal a hátsó kijárathoz. Igazából, azt az autót még nem is használtam.
- Oh, értem... - motyogta meglepetten Deidara.
Örömmel töltötte el a gondolat, hogy a férfi figyelt arra, amit mondott neki, és megpróbál minden a lehető legnagyobb diszkréció mellett intézni. Gyorsan beszálltak a kocsiba, és szerencséjükre, senki sem figyelt rájuk, illetve minden fotós a főbejáratnál várakozott, hogy amikor kijön Itachi, lefotózhassák.
- Tudom, hogy azt mondtad randi, de nem hiszem, hogy bárhová is elmehetnánk feltűnés mentesen - kezdett bele Itachi - szóval mit szólnál hozzá, ha eljönnél hozzám? - fejezte be végül a mondatot.
Deidara meglepetten hallgatta az ajánlatot.
Természetesen számíthatott arra, hogy ezek után nem ülhetnek be csak úgy, kettesben egy étterembe. De ez azért váratlanul érte. És egyben meg is szólaltak benne a belső riasztói. Miért akarja valójában felvinni őt a lakására ez a férfi? Meg aztán, eléggé felelőtlenül viselkedik. Hiszen csak úgy beszáll vele egy autóba, és az, hogy híres, még nem jelenti azt, hogy nincsenek titkos, beteges perverziói.
- Mondjuk lehet, hogy az öcsém zavarna minket, a kis barátjával, de elég nagy a ház, és a birtok, szóval biztos találunk egy csöndes zugot ahol le tudunk ülni kettesben.
Az öccse? És az öccse barátja? Erre kezdett elmúlni a rossz érzése. Mások is lesznek ott, nem csak ők ketten. Meg ha lehet hinni a pletykáknak, népes szolgáló sereglet lesi a kényüket, kedvüket ezeknek az úrfiknak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
immádom:)
folytit folytit:)
Nagyon jól bánsz a szavakkal!
mikor lesz folytatasá? :S