~ Menü ~

Itachi nyugodtan indult vissza bázis felé. Megölte az ellenséges ninjákat, és megszerezte a tekercset. A többi meg már úgyis Pein dolga lesz. Kényelmes tempóban haladt. Nem sietett sehová sem, hiszen még egy napnyi ideje hátra van. Más kérdés, hogy az ilyen kis egyszerű küldetésekkel mindig hamarabb szokott végezni, mint amennyi időt adnak neki. Élvezte, hogy ismét egyedül mehetett valahová, nem valami idióta társsal. Utálta a fölösleges dolgoakt, és az, hogy ő csapat társat kapjon, szintén az volt.
Váratlanul felé repült egy tőr. Ugyan ezt semmiség volt kikerülni, de egy pillanattal később már ott állt előtte, a tőr tulajdonosa is. Egy fiatal nő volt. Fensőbbségesen nézett rá.
 - Uchiha Itachi. Ideje, hogy ítéletet mondjunk fölötted.
Tch... Ha ez a nő tudná, hányszor hallotta már ezt. Habozás nélkül aktiválta a sharinganját, hogy a bosszantó kis libát elküldje egy jobb vidékra. Nevezetesen a Tsukoyomiba. De amikor a szemébe nézett, nem történt semmi.
 - Az életed jelenleg semmit sem ér. Elfelejtetted az érzelmeidet, és már-már átléped a határvonalat az emberi és a vadállat lét között.
Ezt ő is pontosan tudta magáról, de nem különösebben izgatta. Egy igazi ninjának nincsenek érzései.
 - Hát akkor legyen akaratod szerint. Változz azzá, amivé lenni akartál.
A világ elhomályosodott körülötte.