|
1 - Átkerülés
Soha-soha földjén... Hírdettea tükör keretébe vésett szöveg, ami egyértelműen nem volt eredetileg a tartozéka a műtárgynak. Bizonyára valaki, egy rossz gyerek, aki nem tartotta becsben az ősök emlékét, nemes egyszerűséggel belevéste, minden tisztelet nélkül a régi dolgok iránt. Sasuke a takarítás hosszú órái során most először, elmosolyodott. Ezek szerint nem csak neki van meg a maga véleménye erről a tükörről. A történetünk ott kezdődik, és ami maitt itt áll a szobában eza borzadály, hogy Uchiha Sasuke feldühítette magát az ostoba kis libák miatt akik folyton utána koslatnak, amiatt, hogy egy barátja sincs, senki sem érti meg, és még ráadásul a bátyja is egy seggfej. Az áldozat, akin kitöltötte végül mérgét, az egész alakos tükre volt, amihez hozzávágta a rögbi labdáját. Mondanom sem kell, hogy a vékony kis üveglap milliónyi apró szilánkra esett szét egyből. Az apja pedig kerek-perec kijelentette a rombolás láttán, hogy nem kap másikat. Erre jött az anyja azzal az ötlettel, hogy megkaphatná a nagyapja szobájában állomásozó ezer éves vackot.
És lőn. Ő pedig épp ezt az ezer éves vackot takarítja, mert vastagon áll rajta a por, ráadásul a tükör is homályos. Persze mindezt nem önszántából határozta el, hanem mert az anyja így döntött. Most pedig már vagy lét órája sikálta azt a vackot. Lassan kirajzolódtak, az egyszerű fa keretbe vésett minták, az erdővel, az ugráló szarvasokkal, a róka családdal, a hatalmas királyi palotával, az apró falvakkal, amikben az emberek épp nyüzsögve végezték a dolgukat... Meglepően szép volt ahhoz képest, amire számított a fiú.
További egy órányi munka árán sikerült megtakarítania teljesen a keretet és kifényesítenie a tükröt. Sasuke elégedetten nyúztózott egyet amikor...
Mintha valami srágás-narancsos színű volt villant volna fel előbb a tükörben.
- Biztos csak képzelődöm... - suttogta a kisebbik Uchiha.
- Kisfiam gyere, kész a vacsora! - hallotta meg ekkor anyja kiabálását.
- Megyek már! - kiáltott vissza a fiú, és még egy utolsó pillantást vetett a tükörre. Minden normálisnak tűnt.
- Agyamra ment a sok takarítás - sóhajtotta, és kiment az ajtón...
Aznap este különös álma volt. Ott állt a csatamező közepén, a testét súllyos fémpáncél borította, a kardját előre szegezte, és egy hatalmas csapatnyi katonának adta ki a parancsot:
- Előre!
A serege pedig megindult, és elsöpörte az útjában álló szánalmas hadakat...
Ijedten ült föl, patakokban folyt róla a víz, és hangosan zihált.
~ Mi a fene volt ez?!
Az álma túl valóságos volt, a kezében érezte a akrd markolatát, és a penge órmótlan súllyát, a vér illata még most is kitöltötte az orrát teljes egészében, és...
Ahogy felnézett, megint látta azt a furcsa sárga villanást. Kómásan lépett közelebb a tükörhöz. Most már igazán kíváncsi volt, hogy ő kattant-e meg teljesen, vagy tényleg van-e ott valami. Az ujjbegyei finoman hozzáértek a hideg üveglaphoz.
- Csak képzelődöm - suttogta.
Abban a pillanatban éles fény villant, a lába alól kicsúszott a talaj, és ő már biztos volt abban, hogy betöri fejjel a tükör vékony üveglapját, ehelyett azomban puha, bársonyos zöld fűben landolt.
Értetlenül nézett körbe. Ott ült egy szál alsógatyában egy virágos rét kellős közepén, miközben hétágra sütött a nap.
~ Biztos csak álmodom...
Patadobogást hallott, a mező szélén, az fák közül hirtelen előbukkant két, nem három lovas is! Egyenesen felé tarottak. Sajnos a kissebbik Uchiha nem látta az arcukat, ugyanis mind a hármon valami furcsa, csuklyás köpenyféle volt...
- Mi a fene?! - nyögött föl értetlenül. Főleg mert a következő pillanatban az egyik lovas felkapta őt és elvágtázott vele.
Amikor felébredt, legnagyobb meglepetésére nem a saját ágyában találta magát, hanem egy vadidegen helyen. Egy szép arcú kékes hajú lány ült mellette, és amikor meglátta, hogy ő kinyitotta a szemei egyből kirohant a szobából. Sasuke nem értett egy szót sem az egészből. Egy dologban azomban biztos volt, nem otthon van, és minél előbb haza kell jutnia. Vagy ez már két dolog?!
- Jó reggelt. Sokat aludtál.
A kissebbik Uchiha felnézett, és kishíján nevetésben tört ki. Az ajtóban egy szőke fiú állt. Vagy inkább férfi? Hihetletlenül kék szemei voltak, az arca két oldalán különös forradásokkal, ami miatt úgy nézett ki, mint akinek bajusza van... De nem ez volt a vicces, hanem, hogy teljesen úgy nézett ki, mint valaki, aki frissen szabadult az állarcosbálból, egyébként meg középkori lovagnak öltözött. A fején ráadásként ott ékeskedett a hercegi korona! Aztán hirtelen elmúlt a nevethetnékja amikor rájött, hogy egy hatalms baldachinos ágyban fekszik, egy falikárpitokkal és szőnyegekkel eltakart kőfalú szobában, ami egészen úgy néz ki, mint a hülye töri tanárja álltal felvázolt hálószoba... A középkorban!
- Hol vagyok? - kérdezte már-már ijedten. De természetesen nem, ő nem volt ijedt. Egy igazi Uchiha sosem az.
- Oh, hát kérlek szépen a Namikaze kastélyban. Én Namikaze Naruto vagyok, a herceg. Kint találtak meg téged a lovasok a határban. Még szerencse, hogy mi találtunk rád előbb...
- Miért?
- Mert megtalálhatott volna Orochimaru is. Tudod, ő egy zsarnok aki elfoglalta a szomszéd királyságot, miután az uralkodó majd száz éve eltűnt. Azóta hívják az Uchiha birodalmat...
- Stop! Azt mondtad Uchiha?
- Igen...
- Engem Uchiha Sasukénak hívnak - mutatkozott be végre valahára Sasuke.
Naruto értetlenül nézett a fiúra. Lehetetlenség, hogy a másik vele szemben egy élő, igazi Uchiha legyen? Az képtelenség! Bár ha tényleg, azt könnyen ellenőrizheti. Gyors lépésekkel átvágott a szobán, egyenesen Sasukéhoz. Aki saját állítása szerint egy Uchiha!
Sasuke ijedten hátrált meg a szőke elől, először csak átkúszott az ágy másik felére, majd amikor a szöszke továbbra is követte felpattant az ágyból. Amire mint később rájött, taktikai hiba volt, ugyanis, bár eddig ezt nem vette észre, mesztelenül aludt az ágyban! Viszont a szöszi nem követte tovább helyette az oldalát fikszírozta hitetlenkedő tekintettel. Erre persze a kissebbik Uchiha is odanézett, és hitetlenkedve vette észre, hogy bal oldalt a dereka magasságában egy különös tetoválás jelent meg az oldalánál. Pedig mindig is írtózott az ilyenektől.
- Mi a fene folyik itt? - suttogta Sasuke.
- Azt én is szeretném tudni - sóhajtott fel Naruto, miközben már-már kétsébeesett tekintettel nézett föl...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Egyet értek HAngellel. Szeretem a középkori fantasykat.