|
1. rész
Ongaku Konan nyűgösen ébredt, és a napját kapásból azzal kezdte, hogy leütötte az ébresztőóráját, azt a hűtlent, aki nem ébresztette fel időben. Már 10 perce iskolában volt elvileg. Szinte már hallotta is tanárok megrovó hangját; "Nem a legjobb kezdés kisasszony!" Aztán meg persze pikkelnek rá egy éven keresztül, ha nem egy életen át. Nem mintha ő tehetne arról, hogy költözés közben, az egyik 120 kilós munkás ráült arra a dobozra, amiben az órája is volt, és ezt, az a szegény kis szerkezet több más tárggyal együtt véve, igen-igen zokon vette.
De mint azt már említettük, késésben volt, tehát nem gondolkozott sokat. Magára kapott egy fekete nadrágot, és egy kék pólót a szekrényéből, felkapta az asztaláról a kulcsát, a pénztárcáját, a napszemüvegét, az ajtó mellől a táskáját, az előszobában magára rángatta az ezer éves tornacsukáját, vetett egy gyors pillantást a tükörbe. Lemondó sóhajjal nyugtázta a tényt, hogy tegnap óta nem lett belőle szupermodel, és a haja ezerfelé áll, de fésülködéssel szöszölni már igazán nincs ideje. De azért krikus szemmel végignézett magán, hiszen az új osztálya most fogja őt először látni, és a legtöbben az első találkozás alapján ítélik meg az embert.
Az alakja sokak szerint szép volt, és karcsú, de ő személy szerint nem szerette. Túl nagyok voltak a mellei, túlságosan kiállt a csípőcsonja, ha behúzza a hasát rendesen, akkor kilátszanak a bordái, egyébként meg, ha ezt nem teszi meg, akkor látszik az apró kis pocakja, amit a sok focizás, és aerobik sem dolgozott le róla eddig. A válla pedig leginkább olyan volt mint valami kajakos nőcié, nem pedig, mit egy átlagos 17 évesé. Az egyetlen dolog amit szeretett magán, az az arca volt. Annak pont olyan alakja volt, mint a modelleknek, hosszúkás, enyhén szív formájú. A szemei viszont már nem szerette. Amikor rossz kedve volt, egészen gusztustalan, sárgászöld színűk lett, és egyébként is valami pszichopata zöld színűk volt. Tehát totális káosz az egész. A haja meg királykék színű, minden túlzás nélkül. Mondhatni egy olyan irreális szín, amit kevés ember tudna előcsalni a saját fején növő szénakazalból, még abban az esetben is, ha a fodrász azt, iszonyúan félre festené egy baki folytán.
Újabb sóhajtás, mert a tükörben még mindig nem valami magazin címlapján pózólo lányka állt, majd felnézett a faliórára, és szívrohamot kapott kishíján. Már 20 perc elment az első órából!
Kirohant az ajtón, becsukta a nyavalyás lakásának az ajtaját, és futott, ahogy csak a lába bírta. Gyanította, hogy ha várna még a buszra végképp lekésné az első óráját, és az iskola úgyis csak három sarokra volt a házától, tehát igazán nem törik le a körme egy kis sétától, pontosabban mondva szaladástól.
Mire odaért az iskolához már rendesen ki volt fulladva, sosem volt egy atléta alkat, és ezen ezután sem szeretett volna változtatni. Bár a focival nem volt semmi baja, és ott is jócskán rohanni kellett. De olyankor fel sem tűnt neki a rohangálás fáradtsága, vagy, hogy mennyire repül valójában az idő. Ott a pályán olyan természetesnek tűnt minden!
Megállt az iskola kapu előtt, kisöpört pár izzadt tincset az arca elől, és imádkozott, hogy kapásból ne valami folyosói ügyeletet teljesítő tanárba fusson bele.
Kinyitotta az ajtót és BAM! Zseniálisan neki is ment egyből valakinek.
- Hé kiscsaj, vigyázz hová nézel. - morogta egy ismeretlen fickó. Konan felnézett, és épp készült volna visszavágni valami durvát, ami egyáltalán nem illett volna egy hölgy szájába, de lefagyott. A srác, aki előtte állt eszméletlenül helyes volt! Ha tippelnie kellett volna akkor olyan 180-185 centi magas, kócos, vöröses barna hajú, gyönyörű, halvány barna szemű, nem enyhén kidolgozott felsőtestű hímnemű egyed díszelgett előtte. Ráadásul csomó piercingje volt, ami ebben az esetben extra pont.
- Bocs, hogy nem látok át a falon. - felelte végül fintorogva, közben akaratlanul is megnyalta a szája szélét, ahol meg neki volt egy helyes kis karikája az alsó ajka, bal oldalán.
Hoppá! Kifelejtettük a főhősünk jellemzéséből, hogy imádja a piercingeket, és neki is van? Egyenlőre csak egy, de még be van tervezve pár...
- Talán elnézem neked, most az egyszer - felelte hanyagul a srác. - Új vagy itt? Eddig még nem láttalak.
- Ja, a nevem Ongaku Konan. Megjegyzem, te is bemutatkozhatnál.
- Valakinek nagyon felvágták itt a nyelvét! - gúnyolódott a "kis vörös". - De legalább nem vagy olyan nebáncsvirág mint egyesek itt a suliban. A nevem Pein. Én vagyok a focicsapat kapitánya, és az Akatsuki vezetője. Bár, ha új vagy, akkor ez még neked nem mond semmit.
- Hát, az Akatsuki tényleg nem, de a foci miatt van mégegy jó pontod.
- Mégegy?! Az előzőt mire kaptam?
- A piercingedre.
Konan ebben a pillanatban fogta fel igazándiból, hogy mit is művel valójában. Egészen konkrétan leállt az új sulijának az ajtajába flörtölni egy sráccal, aki nyugodtan pályázhatna mind a Mr. Ego, mind pedig a Suli Szépfiúja címre, legalábbis ha az ő véleményét kérdezik. A srác, akinek a neve Pein, mint immár azt megtudta, felnevetett. Úgy néz ki főhősünk is begyűjtött nála pár jó pontot.
- Hányadikos vagy? - kérdezte végül a fiú.
- 11 - felelte a kékhajú lány, és kezdett ideges lenni. Persze, nagyon jó, hogy ismerkedik, de mi a francért az első órája alatt csinálja ezt?! Miért nem futott bele ebbe a félistenbe mondjuk az ebédszünetében?
- Én is.
Konan meglepetten kapta fel a fejét. Idősebbnek saccolta a srácot, mondhatni végzősnek. Bár, lehet, hogy a másik csak szimplán bukott. De az biztos, hogy nincs órán! Ez a gondolat azért megnyugatta. Nem csak ő kezdi bénán az év elejét.
- Melyik osztálya jársz?
- B - vágta rá kapásból.
- Laza. Osztálytársak vagyunk - jelentette ki vigyorogva Pein.
- Akkor, miért nem vagy órán? - érdeklődött a kékhajú lány.
- Kiküldtek.
- Az első nap, első órájáról, 25 perc után. Gondolom ez egyéni rekordnak számít - sóhajtott fel lemondóan Konan.
Most már nem is volt annyira szimpatikus neki a srác. Persze, nem volt semmi baja a rosszfiúkkal, de ezt azért túlzásnak találta.
- Hm, hát ja. Bár kicsit égő, de azért túlélem - felelte ugyanazzal a nemtörődöm stílussal a vöröshajú srác, mint amikor azt közölte vele, hogy megbocsájt neki, mert nincs lézerlátása.
- Azért útba tudsz igazítani a teremhez? - kérdezte hirtelen reménykedve a lány. - Azt hiszem bőven elég fekete pontot kapok azért, mert elkéstem az első óráról, nem kéne teljesen kihagynom.
- Naná. Kövess!
Konan zavartan túrt bele a hajába, immáron saccra 300. alkalommal. Túlélt három órát, válaszolt mindenki idióta kérdésére, majdnem összeveszett a matek tanárával, és nem tudta, hogy hol lesz a következő órája. Azt viszont megfigyelhette, hogy az a Pein nevű fickó, tényleg igen nagy népszerűségnek örvend. Annyi csaj forgolódott körülötte és kereste a kegyeit, mint amennyi még egy Elle butikban sem fordult meg soha. Egyszerűen nem lehett megszámolni őket! Pislogott kettőt, és már megint kicserélődött a teljes banda! De ami még nagyon fontos, megfigyelhette, hogy kikkel van jóban. Kik a "haverok", akik benne vannak a bandában. Mit is mondott? Akatsuki?
- Am, bocsi... - szólította meg zavartan a mellette ülő szőke hajú srácot. - Csak azt akartam kérdzeni kedves...
- Deidara.
- Szóval Dei, hogy kik azok a srácok ott? - azzal Pein és a társosága felé bökött.
A szöszi fiú a beceneve hallatán először valami egészen érdekes fintort vágott, aztán amikor követte a lány kézmozdulatát, hogy kikre is mutat, keserűen elmosolyodott.
- Ők az Akatsuki. Középen a piecingekkel telelőtt srác: Pein. Ő a vezetőjük. Mellette az enyhén kék bőrű fickó akivel épp beszélget: Kisame. A fekete hajú srác aki úgy néz ki, mintha nem aludt volna legalább egy hónapja: Itachi. A mellette álló vörös hajú, aki épp azzal a kis rózsaszín Barbie baba klónnal beszélget: Sasori. És amelyik mellettük épp egy halom aprót számolgat: Kakuzu. Meg persze Zet és Tsu. Az ikrek. Őket meg külön nem látod. Mind a kettejüknek világos bőre van, az egyikük haja fehér, a másiküké fekete. A fehér hajú Zet. A másik meg Tsu.
- Oh... Izé, köszike - felelte Konan.
- Ugyan, nincs mit - válaszolt készségesen a szőke, bár mintha a hangjában lett volna némi gúnyos él.
- Mesélj magadról valamit! - kérte pár percnyi hallgatás után Konan.
Deidara felvonta a szemöldökét, és úgy nézett rá, mintha teljesen elmentek volna tőle otthonról.
- Mit?
- Nem tudom, csupa hülyeséget, amit tőlem kérdeztek. Kedvenc színed, családi állapotod, Burger King, vagy Mc Donald's...
- Kék és zöld, egyke vagyok, egyik sem. Maradok a ramennél, vagy ha nagyon nincs más akkor KFC esetleg egy pizza.
- Hm... Kedvenc tantrágy?
- Mond, mit akarsz elérni ezzel?
- Beszélgetni. Tudod, az emberek így ismerik meg legkönnyebben egymást.
- Oké, de figyelmeztetlek, ha velem dumálsz, sosem jutsz az ő közelébe. - és mint egy véletlenül az Akatsuki felé legyintett.
Főhősnőnk egy picike kis pillanatra teljesen lefagyott. Honnan tudhatná a fiú itt mellette alig pár óra elteltével, hogy be akar kerülni abba a bandába? Ennyire nyílvánvaló lenne, amit akar? Túl feltűnően bámulta volna azokat a srácokat, és a tekintélyes meretű rajongói táborukat?!
- Figyelj...
De nem jutott tovább a mondatában, mert megszólalt a csengő, a padtársa pedig tűntetően elkezdte bámulni a táblát, és nem volt hajlandó ráfigyelni. Pedig a tanár tíz percet késett! Ezzel a tettével viszont Deidara, bár nem is sejthette még, elérte azt, hogy Konan elkezdje törni a fejét. A srác megvetően beszél azokról a lányokról, akik oda vannak az Akatsukiért, meg úgy az egész bandáról. Biztos van rá valami oka. Talán az ő egyik exe is ott van a tömegben? Lehet, hogy most épp valamelyik másik sráccal jár, pont abból a bandából? Vagy egyszerűen csak terrorizálták őt régebben, esetleg még most is? Elveszik tőle az ebédpénzét, tönkre teszik a házi feladatát? Bár ezek mind annyira ovis dolgok már... Viszont a fiúk későn érő típusok. Minden esetre biztosan meg van az oka erre az egészre. Ő pedig nem tervezte, hogy ellenségeket szerez be, tehát beszélni fog Dei-vel erről az egészről.
Az óra végeztével a szőke fiú már készült volna elhagyni a termet, amikor is Konan megállította.
- Szóval akkor mi a kedvenc tantárgyad? Hol van helyileg a következő óra? És milyen óránk lesz?
Deidara egy pillanatra meglepetten mérte végig, majd elvigyorodott.
- Rajz, és Művészet. Lent az alagsorban, és kémia. Az a tanár az egyik legperverzebb a suliban... De nyugi. Csak ártatlan kissrácokra gerjed...
- Viccelsz!
Csak egy fintort kapott válaszul. Szóval Deidara nem viccelt!
- Hát... Nem vagyok annyira ártatlan, és kisfiúnak sem nézek ki. Azt hiszem.
És a szünet hátralévő részét végigdumálták. Az Akatsuki ugyan nem került szóba, de a lány meglepetten tapsztalta, mennyi közös van benne és Dei-ben. Annyira jó! Persze ezek után kémia mellett is a szöszi mellé ült le, és amíg meg nem érkezett a tanár zenéket mutogattak egymásnak a telefonjukról. És Konan valóban megbizonyosodhatott arról, hogy újdonsült abarátja nem hazudott neki egy pillanatig sem. Főleg amikor a kémia feladatlapok kiosztása közben Egyes srácokat véletlenül le talált taperolni.
- Basszasz! - nyögött fel erre a kék hajú lány, aki abban a hitben élt, hogy a másik csak ugratja.
Deidara küldött felé egy félrérthetetlen fintort. Konan pedig elborzadt arccal figyelte a tanár tevékenységét, egészena ddig amíg az asztalukhoz nem ért a fickó. Akkor megpróbált egy mosolyt, vagy valami hasonlót az arcára eröltetni. Még sem lenne túl szerencsés, ha azzal mutatjozna be ennek a tanárnak meg, hogy felhangon, fejhangon felvisít: Pedofil!
Orochimaru-sensei ügyet sem vetett rá, csak ledobott elé egy papírt. Még annyit sem mondott, hogy; " né, új diák!" Talán ha Konan fiú lett volna... És most az egyszer hálát adott neki, hogy nem az!
Az óra haladt előre, és Konan, aki amúgy totálisan gügye volt a kémiához, újabb barátot szerzett magának, nevezetesen Tatsukot, aki a Deidara előtti padban ült, és segített a szöszinek, és ez álltal neki is megoldani a feladatokat. A srác mint kiderült ösztöndíjjal van a suliban bent, ugyanis csinált valami tudományos projektet, amivel megnyert egy országos versenyt is... Egyszóval Tatsuko írtó okos volt. És mellesleg a kék hajú lány szerint egészen helyes is. Nem az a fajta, aki után nyáladzik minden csaj az utcán, inkább az, aki rád néz, rád vigyorog, és van benne valami, ami egyszerűen csak megfog, és onnantól kezdve nem tudod róla levenni a tekinteted. Nem a szemei, azok szimpla barnák voltak, nem is a haja, ami egyszerű fekete színű volt, mint a lakosság 80%-ának. Egyszerűen csak a lényéből jött az, hogy vonzó.
Összegezve, egész jól telt a napja. Eddig...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Nekem is nagyon tetszik, nem tudom miért nem olvastam előbb... De annyira jó, hogy nagyon-nagyon örülnék egy frissítésnek :P