|
1.rész
Itachit eredetileg az öccse fizette be egy masszőrhöz, mint ajándék, mondván, hogy az idősebbik Uchiha túl sokat dolozott mostanában. Eddig minden rendben volt. És utána is minden, egy ideig. Már van 10 perce feküdt az ágyon, egyszál törülközőben, és élvezte a masszírozást. Először arc masszázs, aztán a mellkasa, és végül a háta. Remek szórakozásnak tűnt...
- Kész. - mondta a masszőre csivitelő hangon, amikor befejezte az arcával, és a fiú keze elkezdett lefelé vándorolni, a mellkasára.
Itachi szemei meglepetten pattantak föl.
Fölötte, teljes nyugalommal, egy szőke angyal állt, és kezdte el masszírozni a mellkasát. Ugyan a humanoid egyértelműen férfi volt, de most még ez sem hatotta meg. Elbűvölte a másik szőke haja, a hatalmas kék szemek, az enyhén kreolos bőr... Ahogy a szőkeség kezei lefelé vándoroltak a mellkasán és elérték a mellbimbóit akaratlanul is felsóhajtott. A fiú értette a dolgát, az már biztos. Hirtelen csomó perverz ötlete lett, hogy mit lehetne még kezdeni, egy-egy ilyen tehetséges kézzel, és a hozzájuk tartozó angyal kezdeménnyel. A perverz ötleteinek következtében, a törölköző, egy bizonyos ponton egyértelműen dudorodni kezdett. A szőkeség viszont vagy nem vette észre, vagy nem akart vele foglalkozni. Még csak a szemének rezdülése sem árulkodott arról, hogy zavarba ejtette volna Itachi "reakciója".
- Kész. - szólalt meg ismét pár perc múlva az angyal. - most forduljon hasra...
- Az nem lenne túl kellemes - morogta magának az Uchiha. Meglepetésére a fiú halkan felnevetett erre.
- Várjunk egy kicsit? - kérdezte mosolyogva a szőke.
Itachi meglepetten felvonta a szemöldökét. Oké, szóval a másiknak még is csak feltűnt a dolog. Na, de, hogyan reagálhatja ezt le ilyen könnyedén? Meleg, vagy mi a szösz?!
- Ne nézzen így. Naponta akár több tucat ilyennel találkozhatok, ha eléggé hosszú a munka időm. Mondjuk a legtöbben erre zavarba esnek, vagy bepipulnak. Végül is, még is csak egy férfi érintésére izgultak rá.
Ezekre az idősebb Uchiha arcán egyértelműen pír kezdett el terjengeni. A másik megfogalmzta azt, amit ő egészen eddig nem tett meg. Igen, ráindult erre a FIÚRA akinek még a nevét sem tudja, és most találkozik vele először az életben. Ráadásul, ha túl őszinténk akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, hogy itt helyben, szívesen magáévá tenné a szőke angyalkát...
---------
Deidara nyugodtan figyelte a férfit. Szerencsére ez az alak nem azok közé tartozik, akik ilyenkor őrjöngve követelnek egy másik masszőr, vagy éppen rátapadnak, és kicsit, a kelleténél durvábban adják a tudtáram hogy máshol is megmaszírozhatná őket. A fekete hajú félisten egyszerűen csak feküdt tovább nyugodtan az asztalon, az arcán enyhe pírral. Ami, csak úgy zárójelesen Deidara véleménye szerint nagyon is jól állt neki.
Talán az ilyen helyzetekért is szerette a munkáját. Ilyen kivételes férfi példánnyal ritkán ismerkedhetne meg, vagy még inkább sosem, ha nem lenne masszőr. Például vegyük pont ezt a fickót aki itt fekszik. Bizonyára valami üzletember, vagy ügyvéd, azok közül is a híresebb, ami milliárdokat zsebel be egyetlen hónap alatt. Mikor találkozhatna ő, a kis közép szerű senki, bárki hasonlóval?
Halkan felsóhajtott, épp csak alig halhatóan. Majd másfél éve, amikor is szakított az előző barátjával, nem volt egyetlen komolyabb kapcsolata sem. Nem mintha nem akart volna. Vágyott volna valakinek a közelségére, aki átöleli őt, és megnyugtatja a kellő pillanatban, de senki ilyen nem volt a közelben. Mondhatni, ő sem mondhatja el magáról, hogy felhőtlen boldogságban él valakivel, akit szeret. De úgy szeretne végre valakivel találkozni!
- Folytathatjuk? - kérdezte.
Ezzel félbeszakítva a saját buta gondolatait is. A férfi ráemelte éjsötét tekintetét, majd bólintott. Hasra fordult, és elhelyezkedett úgy, hogy neki kényelmes legyen. Deidara pedig folytatta a másik masszírozását.
-----------
Uchiha Itachinak halvány lila gőze sem volt arról, hogy mit csinál, és miért csinálja. Na jó. Azt tudta mit csinál. Épp az autójában ül. Sőt! Egy pillanata gyújtott rá. És azt is pontosan tudta, hogy hol áll az autója. Az előtt a fürdő előtt, ahol alig pár órája egy angyal karjai között relaxálhatott. Most pedig, ha minden igaz, akkor azt a bizonyos fiút várja, aki úgy elvarázsolta őt.
A miértjét viszont nem tudta.
Persze, az egyértelmű, hogy a másik helyes volt. Mi több! Gyönyörű, elbűvölő, fenséges! És azok a kék szemek olyan huncutul tudtak ránézni. És mégis, a tulajdonosuk annyira ártatlannak tűnt. Meg aztán a fiúnak gyönyörű hangja volt... Szép. Dallamos.
De ezek még mindig nem elég jó érvek arra, hogy itt vesztegeljen, ahelyett, hogy menne be a céghez, dolgozni, vagy hajtana haza, hogy folytathassa a relaxálást.
Ebben a pillanatban az ajtón kilépett a kis szöszi. Valakinek még vissza integetett, és vidáman odakiáltott. Itachi kiszállt az autójából. Ugyan még nem tudta, hogy mit fog mondani, az angyalkájának, és azt sem, hogyan magyarázza ki abból magát, hogy órákkal később még mindig itt álldogál a kocsija, és ők véletlenül, pont találkoznak. Viszont valami belső erő arra ösztönözte, hogy ezt most tegye meg.
Szerencséjére, a fiú észrevette. Látta, ahogy a másik arcára kiült a meglepődés, de végül tétován oda int neki.
- Helló.
Itachi szívott egy utolsó slukkot a cigijéből, majd félrepöccintette azt.
- Szia.
Még egy pillanatig ott álltak némán. Ez a csend nem azokból a kellemes fajtákból volt, ahol két ember gondolatai összeérnek, hanem az az igazi, zavaró csönd.
- Arra gondoltam, hogy esetleg lenne kedved bekapni valamit. - nyögte ki végül a fekete hajú. De ennél rosszabb szöveget abban a pillanatban el sem tudott volna képzelni.
-----------
Deidara meglepetten figyelte a fekete félistent, ahogy félrepöccinti a cigijét, és köszön neki. Mit kereshet itt a másik? Vár valakire, esetleg erre felé van találkozója?
Ám amikor elhangzott az a bűvös kis mondat, ami igazából egy kérdés volt, mi több, egy meghívás, akkor megvilágosodott.
A férfi rá várt.
Nem tudta, hogy ettől most zavarba kéne jönnie, vagy sem. Hiszen alig ismeri a másikat. Illetve, nem ismeri a másikat. Még a nevét se tudja az Isten szerelmére!
- Hm... Talán. Amúgy, a nevem Deidara - azzal kezet nyújtott.
- Uchiha Itachi - érkezett a válasz, és a férfi kezet rázott vele. Talán kicsit túl sokáig fogták egymás kezét... Mind e közben szőke főhősünk agya hevesen járt azon, hogy honnan lehet neki ismerős ez a név. Majd amikor végre rájött, a felismerés letaglózta.
- Az Uchiha Corporation vezetője?!
Ezen a ponton tűnt fel neki, hogy még mindig fogják egymás kezét, és az agya teljesen lefagyott. A tippje ezek szerint, hogy a másik üzletember, helyt álló volt. De ki hitte volna, hogy ilyen magas rangú, vagyonos emberről van szó! Ez a tény egyszerűen olyannyira kitörölt minden mást a fejéből, hogy egyszerűen képtelen volt odébb terelni a gondolatait, és mással foglalkozni. Előtte áll Japán egyik leggazdagabb embere (ha nem az egész világ egyik leggazdagabja) és épp az előbb kérdezte meg, hogy akar-e vele enni valamit. A nagynevű Uchiha Itachi meleg lenne?!
Próbálta értelmesen végig gondolni a helyzetet, de sehogy sem jött össze neki. Mit akarhat tőle egy ilyen ember? Milliókat hódíthatna meg, ha nem is a félisten mivoltával, akkor a pénztárcájával. Miért pont ő?!
-------
Itachinak nem tetszett valahogy, ahogy a fiú rákérdezett a "munkahelyére". Nem is tudta igazán megfogalmazni miért. Talán a rossz tapasztalat. Ilyenkor a legtöbb ember, aki egyébként nemet mondana neki, egyből hevesen bólogat, és kiskutya módra követi őt. Ezerszer elátkozta azt a belé nevelt automatikát, hogy a teljes nevén mutatkozik be. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egyszerűen akár csak a szöszi annyit mondana, hogy "Itachi", és egy szóval sem említené a vezeték nevét. Persze, még így is lehet, hogy felismerik őt tévéből, rádió műsorokból, vagy bármi másból, de legalább nem egyből ez lenne az emberek következő kérdése.
- Igen - válaszolt végül.
Magában már tízezerszer is elátkozta a saját hülyeségét. Ha másképp mutatkozik be a fiúnak, most sokkal biztosabb lehetne abban, hogy őszinte választ fog kapni. De így, kap egy újabb igent, és egy újabb pár napon belül tönkre menő kis viszonyt, amin még kapcsolatnak sem lehet csúfolni. De addig is jócskán veszít persze a pénztácájának a tartalmából, hiszen ismét szerzett egy ember, aki esetleg híres szeretne lenni, és erre kiválló alkalom, hogy az ő oldalán pózoljon valamelyik hülye magazinban.
- Öhm... - kezdett vele zavartan a szöszke, ő pedig már fel volt készülve arra, hogy a másik rá vág egy igent, és egyből meg is nevez valami puccosabb éttermet.
- Sajnálom, de most nem lehet.
Itachi meglepetten nézett a fiú szemeibe.
- Persze, nem mintha nem örülnék az ajánlatának - jelentette ki zavartan. - De megígértem az unokatesómnak mára, hogy beugrok hozzá, szóval...
- Nyugodtan mondhatod, ha van valakid. - szakította félbe őt az Uchiha. Álltalában ez szokott az egyetlen indok lenni, ami miatt vissza dobják. Bár, persze, vannak olyanok, akiket ez sem szokott meghatni...
- Nincs senkim! - csattant föl talán egy kicsit túlzottan is önétrzetesen a másik. - Örülnék, ha lenne, de nincs senkim. És megjegyezném önnek, hogy nagyon rossz emberekkel barátkozott eddig, ha azoknak szokásuk még csak egy olyan ember szemébe is belehazudni, akit alig pár órája ismernek! Tudja az ilyenek az üzleti életben sem lesznek megbízhatóak... - azzal a fiú sarkon perdült, a hosszú szőke haja, pedig mint egy uszály lebegett utána.
Itachinak kellett egy másodperc, amíg feldolgozta, mit is vágott a fejéhez pont az imént az angyalka. Majd amikor végre magához tért, egyből Deidara után rohant. Épp, hogy elérte a másikat, mielőtt amaz lement volna a metró aluljáróba.
- Várj! - kiáltott utána, és elkapta a másik csuklóját.
----------
Deidara próbált úgy sietni, ahogy csak a lába bírta. Abban igaza volt az Uchihának, hogy hazudott. Eredetileg egyáltalán nem tervezte, hogy ma beugrik Naru-chanhoz, de hirtelen nem jutott eszébe jobb, amivel lerázhatta volna. Persze, a fekete hajú férfi olyan volt mint egy félisten, nagy neve volt, sok pénze, de neki meg egy komolyabb kapcsolat kellett volna, és őszintén, nem hitt abban, hogy ezt pont ettől a fickótól fogja megkapni. Még akkor sem, ha ő az Uchiha Corporation vezetője, személyesen.
Így aztán amikor meghallotta a férfi kiáltását, majd megérezte, ahogy az ujjai a csuklójára fonódnak, nagyon meglepődött. Az Isten szerelmére, valaki olyan mint Uchiha Itachi bárhol találhat magának egy egyéjszakás kalandot! Mit akar tőle?!
- És akkor mikor találkozhatunk? - kérdezte enyhén kapkodva a levegőt a férfi.
Deidara azt hitte egy pillanatig, hogy rosszul hall. Tényleg azt kérdezte tőle a másik, hogy mikor randizhatnak, ha nem most?! Zavartan pislogott.
- Nem értem - nyögte ki végül.
Érezte, hogy lassan szétterjed a pír az arcán. Mi folyik itt?!
- Mit nem értesz? Ma nem érsz rá ezek szerint. De mikor igen? - ismételte el a kérdést szelíden Itachi.
Egész testében megborzongott, ahogy felfogta végre, hogy amit az Uchiha mond neki, azt teljesen komolyan gondolja.
- Hát, gondolom holnap...
- Remek! Mikor végzel? Esetleg... Mit szólnál, ha most elvinnélek téged... Mit is mondtál? Az unokatestvéredhez?
- Igen... Hozzá.
És mielőtt kettőt pislanthatott volna, már vissza felé sétállt az oldalán Tokyo egyik multimilliomosával, és épp annak a kocsijába készült beszállni. Persze tudta, hogy hülyeséget művel, hiszen honnan tudhatja, hogy ez a fickó tényleg az akinek mondja magá. Lehet valami perverz is, aki egyszerűen csak meg akarja őt erőszakolni. Vagy valami még rosszabbat akar tenni. Ő mégis teljes nyugalommal fog beülni a kocsiba. Mondjuk a szíve hevesebben kalimpált az izgalomtól, de ez nem az a rossz fajta izgalom volt, amikor félsz valamitől, és az bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Hiszen alig pár órája ő maga állapította meg, hogy a másik férfi, méghozzá azon kevesek közül, akik ezt csupa nagy betűvel mondhatják el magukról.
----------
Itachi szíve minden egyes lépéssel hangosabban dobbant a saját érzéklete szerint. Úgy érezte magát, mint holmi ostoba tinédzser kölyök, akinek végre igent mondott a választottja. És ez bizonyos éretelmben igaz is volt...
- Semmi sofőr, semmi limuzin?
Egy pillanatra lefagyott erre a kérdésre, majd amikor az angyal felé fordult és meglátta a szemében azokat a huncut kis szikrákat, egyből rájött; a másik csak ugratja őt.
- Szeretek vezetni. - felelte végül, de hogy a másik lássa, érti ő a viccet megeresztett egy halovány mosolyt.
- Jó stresz levezető? - kérdezett rá erre a szöszi.
Itachi meglepődött. Kóstolgatja őt a másik? Hát, próbálkozni lehet...
- Annak is megteszi, de egy másik módját jobban szeretem a stresz oldásnak. - a mondat vége felé már szándékosan enyhén perverz tekintettel méregette a fiút.
A szőkeség felnevetett.
- Hát igen, nagyfőnöknek lenni bizonyára nem túl pihentető. - ezt már aközben mondta, miközben beszállt az autóba.
- Ne akard megtudni mennyire - válaszolt Itachi, amikor lehuppant a vezető ülésre. - Mesélj Angyalka, merre megyünk?
- Angyalka? - visszhangozta Deidara az újonnan kapott becenevét.
Többektől megkapta már, hogy olyan édes, és ártatlan mint egy kis angyal, és, hogy csak a glória hiányzik a feje fölül...
Itachi zavartan fordította el a fejét. Na igen, most aztán szépen elszólta magát.
Ezután meglepődött, amikor a szöszke nem kommentálta a dolgokat, hanem megmondta a címet.
Félig megkönnyebbülten, félig zavartan állította le az autó motorját.
- Köszönöm a fuvart! - fordult felé mosolyogva a szöszi. - Akkor holnap, jösz értem?
A fekete hajú elmosolyodott. Hát persze, hogy megy a másikért!
- Igen. Mikorra?
- Olyan 5 körül végzek. Megadjam esetleg a telefon számomat?
- Igen! Az jól jönne...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés