|
Ibiki
Figyelnem kell magamra. A mozdulataimra. A válaszokra, amiket a kérdeikre adok. A tekintetemre. Arra, hogy ne áruljak el magamról semmit. Nem bízok ezekben a fickókban. Kakashi-san még egészen rendes volt. De ezek az alakok egyszerűen kibírhatatlanok. Folyamatosan visszakérdeznek mindenre. Minimum tízezerszer! Mintha annyira meg akarnám változtatni a mesémet... Ami mellesleg nem mese! Hát még attól mekkorát koppanának, ha elmondanám nekik, hogy mi az igazság...
- Hogy hívják kisasszony?
- A tizenkétmillió kérdés múlva is Fujiko leszek, ebbe beletörődhet.
- Családneve?
- Szeretné tudni, mi?
- Apja neve?
- Legutóbb még volt neki...
- Anyja neve?
- Nincs anyám.
És ez a válasz minden egyes alkalommal kizökkentette a vallató brigádot. És következett ugyanaz a kör, amit már ezerszer végigjátszottak.
- Valamilyen személyes ok miatt nem tekinti az anyját, anyjának többé?
- Nem.
- Ismerte az anyját?
- Nem.
- Meghalt, amikor ön született?
- Nem.
- Az anyja él még?
- Nincs anyám.
Ismét hosszú, néma csönd. Közben, az üvegfal mögött Ibiki Morino felmorrant az idegességtől. Yamanaka Inoshi küldetésen volt jelenleg, így a speciális kéepsségeivel nem lehetett a vallatás segítségére a férfi. Tehát az egyszerű módszereknél kellett maradniuk. Genjutsuk. Sok-sok bezséd, és még több beszéd. A hokage személyesen tiltotta meg, hogy a lányhozakár egy ujjal is hozzá érjenek. Ez persze felesleges finomkodás volt, ezt a parancsnok jól tudta. Ilyen korban már, egy megfelelően képzett gyermek mindenre képes. És épp a gyermeki ártatlansága az, ami megtéveszt mindenkit. Épp a külseje, a bájos kis mosolya, ahogy csavargatja az ujjai között valamelyik hosszabb tincsét, az, ami miatt akár a falu is elpusztulhat. De Tsunade megmondta. A lánynak nem eshet fizikailag bántódása.
Végül a férfi elhatározta, hogy személyesen emgy be a szobába, és próbálja meg kiszedni a lányból az információkat. Ő Konoha Vallató zsenije. Neki még senki sem mondta azt, hogy nem. Neki mindenki bevallott mindent, legyen bármiről is szó. Árulás, lopás, csalás, szerencsejáték, gyilkosság, tömeges, önérdekből, szerelemből, őrületből... Annyi mocskot hallott, és látott, hogy őt már nem lehetett meglepni semmivel.
Fujiko hűvös tekintettel, már-már uralkodói méltóssággal nézett föl az újabb érkezőre. És pont ez volt az, ami zavarta Ibikit. Látta ő, nagyon is jól. A lány makacs. Büszke. Valószínűleg valami olyan családból jöt, amiről már réges-rég hallottak. Bizonyára egy nagy klán leszármazottja. Hogy honnan vette ezt? Mondhatnánk, hogy megérzés volt, de ez nem lett volna igaz. A lány tártásából látszott már világosan... A hatalomnak vannak formái, amikre nem elég, ha jó helyen vagyunk jó időben. Nem elég, ha sok barátunk van, és megvannak a megfelelő kapcsolatink. Bennünk, magunkban kell rejtőznie a titoknak. És ebben a kölyökben megvolt minden, ami ahhoz szükséges, hogy pillanatok alatt naggyá legyen, hogy emberek százai omoljanak le a lába elé.
- Neve? - kérdezte Ibiki, közben intett a többieknek akik bent voltak, hogy távozzanak.
- Fujiko.
- Teljes neve?
- Nem mondhatom el.
- Miért nem mondhatja el Fujiko-san? Túl sokat árulna el arról, hogy kicsoda maga?
- Nem. - felelte egyszerűen a lány. - Csak még kevésbé hinnének nekem, mint most.
- Olyan hihetetlen a maga története Fujiko-san? - kérdezte gúnyosan Ibiki.
- Valahogy úgy...
Egyre jobban zavarta, hogy a lányt nem lehet kizökkenteni. Nem ordít, nem lelkesedik, még csak apró kis arcrezdülésekkel sem mutatja a külvilág felé, hogy mit gondol. Ilyet egyetlen egy alkalommal látott eddig... Amikor még a szemei sem beszélnek. Amikor minden titkát megőrzi a lelke feketeségének valaki. Ő pedig, az Uchiha klán gyilkosa. Az egyik legkegyetlenebb ember, akit valaha látott: Uchiha Itachi.
- Meséljen magáról.
- Mit?
- Nem tudom... Mi a kedvenc étele?
- Ramen.
- Na, és nem éhes Fujiko-san?
- A jó shinobi felül tud emelkedni a test szükségletein.
Ahogy azt sejtette. Ez a kölyök máris túl van képezve, az övéikhez képest. Egy átlag 13 éves shinobi, még fel sem fogta, mire vállalkozik azon a napon, amikor belépett az akadémia kapuján. Talán már genin. Jobb esetekben. Rosszabban, még az sem. De ha genin is, még csak macskákat kerget, és öreg néniket segít át az úton...
- Mondja Fujiko-san, maga ölt már?
És a lány arca meg se rezdült a kérdésre.
- Számtalanszor.
Ellenben Morino Ibikiével. Nem a válasz rettentette. Hanem az a természetes hangsúly, amivel a lány mondta. Ahogy a szeme se rezzent közben. Tényleg egyre jobban emlékeztette őt Itachira...
- Hány éves?
- Jelenleg?
- Természetesen...
- 13 és fél.
- Hogy értette?
- Mit?
- Hogy "jelenleg?".
- Pár év múlva, már nem ennyi idős leszek...
- Valóban, de ez olyan fontos?
- Igen.
- Miért?
Fujiko elmosolyodott. Groteszk, gúnyos mosoly volt. Nem is igazán mosoly. Ez egy borzasztóan rossz szó. Valami torz, kaján fintorféle. És nem válaszolt. De Ibiki magában újabb dolgot jegyzett föl. Nem csak a lány anyja körül vannak titkok. Hanem valami van a korával is...
- Kakashinak azt mondta, meg akarja védeni a falut.
- Igen.
- Mitől?
- Orochimarutól. Az Akatsukitól. A Kyuubitól. Önmagától. Az újabb titkoktól. A még több hazugságtól.
- A Kyuubitól?
- Többek között.
- Ezért keresi Uzumaki Narutót?
- Meglehet...
- Maga meg akarja ölni Uzumaki Narutót?
- Isten ments!
Végre egy érzelmi reakciót is kapott válaszul. A lány arcára kiült a meglepődés.
- Milyen kapcsolatban áll Uzumaki Narutóval?
- Hn...
- Ismeri önt Uzumaki Naruto?
- Hn...
- Személyesen találkoztak már?
Kuncog. Most meg kuncog! Egész eddig nem mutatott semmilyen érzelmi reakciót. Most mneg nevet... Megszakad a röhögéstől. Lassan leesik a székről nevettében!
- Mi olyan vicces kisasszony?
A lány erre abba hagyta a nevetést, és mintha az előbbi jelent meg sem történt volna, a vonásai ismét kisimultak, és visszavette az érzelem mentes maszkját. De Ibiki már is többet tudott, mint azok az ostobák. Viszont volt egy kérdés, ami furdalta az oldalát... Nagyon is.
- Nekem miért válazsol?
- Mert ahhoz van kedvem.
A középkorú shinobi parancsnokot ez a válasz borzasztóan meglepte. De próbálta nem kimutatni az érzelmeit. Meg akarta őrizni a nyugalma álarcát legalább addig, amíg itt hagyja a lányt. Gyors léptekkel távozott a kihalgató szobából.
- Hozzanak neki enni valamit! - vette oda két várakozó emberének - Viszont el ne merjék oldozni a kezeit. Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy maguk fogják megetetni Fujiko-sant.
- Érttettük uram! - válaszolt a két shinobi egyhangúan.
- Elnézést uram - szólalt meg végül a bátrabbik - És ön most hová megy?
- Beszélek a Hokagéval...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Fujiko eszembe juttat valakit, csak most nem akaródzik leesni, hogy kicsodát. Ráadásul egyre jobban. DE... titok hátán rejtély.