|
1.fejezet - Rajz rólam part 1
Izuna erőszakkal rávette erre a randira - amit ha őszinték akarunk lenni... -, már most borzasztóan unta ezt az egészet. Mégis milyen alak az aki valami hülye vurstli féleségbe hoz el téged a randira, aztán 10 percenként otthagy valahol, hogy elrohanjon egy sörért!? Fáradtan rogyott le a legközelebbi padra.
- Lerajzolhatlak? - a hang kellemes volt, és lágy. Egészen mély, szinte már megcirógatta őt. Mondjuk, nem volt benne biztos, hogy a kérdés neki szólt. Óvatosan arrafelé fordult. A pad másik végében egy vele egykorú, vagy nála maximum pár évvel idősebb férfi ült. Hosszú csokoládé színű haja volt, ami lágyan kereteszte a karamell színű arcát. Éjcsokoládé színű szemei szikrákat szórtak méghozzá rá. Rá nézett olyan tekintettel! Az ölében rajzmappa feküdt kartávolságon belül pedig egy doboz cigi. A kedvenc márkája.
Erről eszébe jutott, hogy milyen istentelenül rég is gyújtott rá.
- Csak ha megkínálsz egy szállal - vigyorgott rá végül az ismeretlenre.
- Légy a vendégem - hajolt közelebb hozzá a barna hajú és felé nyújtotta a dobozkát. Odahajolt, és elvett egy szálat. - Tüzet?
- Kérek - bólintott. Valahogy zavarban érezte magát attól, ahogy a másik nézte őt, miközben meggyújtotta a cigaretta végét...
- Milyen névre készíthetem a képet?
Az ösztönei haloványan azt súgták, hogy nem kéne bemutatkoznia ennek az idegennek, és nincs semmi oka, hogy megmonja neki az igazi nevét. Aztán meggondolta magát. Kifújt egy nagy adag füstöt, és felelt:
- Uchiha Madara. És a művész úrban kit tisztelhetek? - fogalma sem volt arról, hogy ezt miért kérdezte meg. Ugyan mire kell neki a másik neve? Semmire.
- Senju Hashirama. Örvendek a találkozásnak.
Aztán meg már mind a ketten csöndben maradtak. Ő csöndben szívte el a cigit amit kapott, a másik pedig még csöndesebben rajzolta őt. Kíváncsi volt, mi fog sikeredni a portréból. Eddig sosem készült róla olyan kép amiről úgy érezte volna, hogy igen! Ez ő.
A csokoládé szempár néha fürkészőleg felnézett rá. Néha mintha egy-egy mosoly suhant volna át Hashirama arcán. Basszus! Alig 10 perce ismeri ezt az alakot, és máris a keresztnevén hívja?! Már épp kérdezni akarta mikor lesz kész a kép, amikor valaki megfogta a vállát. Meg se kellett az alaknak szólalnia, már tudta ki lesz az.
- Hát itt bújkáltál édes... Ja, mármint nem édes. Kiment a fejemből, hogy nem szereted ha becéznek. Mit csinálsz itt?
- Épp lerajzolnak - felelte véleménye szerint angyali türelemmel. Ha nem Izuna küldte volna el randira ezzel a nyomival, már rég megverte volna, és otthagyta volna az út szélén, a saját válladékaiban fetrengve.
- Nagyon jó! Majd én kifi...
- Nem pénzért csinálom. Csak gyakorlok a vizsga munkámra.
Belenézett a barna szempárba. Egy pillanatra, bármennyireis hihetetlen ez, at kívánta, bárcsak hazudna a másik. Bárcsak egyszerűen arról lenne szó, hogy azt nem akarja, hogy ő fizessen, vagy még inkább, hogy ez az ellenszenves alak fizessen helyette. Hosszan szemezett a másikkal. Végül Hashirama fordította el először a fejét, lehajolt és vett magának egy szál cigit. Ő is rágyújtott.
- Befejezted? - kérdezte végül egy kis idő után türelmetlenül.
A férfi rámosolygott, és neki a torkában kezdett el dobogni a szíve.
- Be - és felé fordította a lapot.
A rajzlap leginkább olyan volt mostanra, mint egy mangának az oldala. Az első képen ott állt ő, teljes harci vérben, az oldalán katanával, a kezében furcsa alakú pajzzsal, gőgös tekintettel. A második képen elszántan rohamozza meg az ellenséges csapatot, mögötte ott jönnek az emberei. A harmadik kis képkockában kacag, mint valami őrült, a negyedikben lángokat fúj. A legalsó részben pedig valakivel szemtől szembe áll. Az alakot sajnos eltakarja az árnyék, így nem tudja kivenni, ki az. Mind a ketten egymás nyakának szegezik a fegyverüket...
Valahogy szikrázott a feszültség a képeken. Főleg amikor már ott volt az a másik is. Az a valaki, akit nem lát... Szinte már fordította volna meg a lapot folytatásért.
Hogyan?!
- Ő nem is ilyen - szólalt meg a háta mögül a kellemetlen alak.
Már épp készült volna beolvasni a fickónak, amikor Hashirama felnevetett.
- Maga nem ismeri.
Most pedig itt ül a saját szobájában. Izuna először félreértette a reakcióit, és azt hitte, hogy azzal a világ félresikeredésével volt neki ilyen jó a délutánja. Aztán persze kénytelen volt megmutatni a rajzot, és elmondani, hogy mi a helyzet, mielőtt a drága öccse még helyette felhívta volna azt az idiótát. Persze Izuna egyből bezsongott, hogy menjenek oda vissza a parkba, hátha ott lesz. Persze ő eleinte tiltakozott ez ellen foggal-körömmel. Aztán végül persze mégis csak nyert az öccse és elkezdte kirángatni őt oda, közben meg arról csivitelt, hogy a fiújával azzal az Ono gyerekkel hova mennek legközelebb randizni.
Egyébként is idegesítette, hogy az ő kistesója havonta, kéthavonta leváltja a partnereit mondván, hogy egyik sem az igazi. Ő bezzeg nem hajkurászik senkit, max néha részegen beszédül valakinek a karjai közé azt kész.
Ahogy közeledtek a padok felé, egyre hevesebben vert a szíve, kár lett volna tagadni.
És meglátta őt. Tényleg ott volt. Ott ült a padon, pont úgy, ahogy akkor. Azzal a különbséggel, hogy most egy ezüst hajú fickó ült vele szemben, és valamiről beszélgettek. És nevettek!
Magában felsóhajtott. Ahogy sejtette. A szépfiú mindenkivel flörtöl, akivel csak tud.
Ahogy közelebb értek, viszont ki kellett ábrándulnia ebből a hitéből.
- Ezt nem teheted velem nee-san, tudod hogy mennyire utálom, ráadásul amióta rájött hogy nálad nincs esélye folyton rámakaszkodik!
- Ugyan már Tobi túlzol.
- Tudod, hogy nem teszem!
- Jól van, elismerem, hogy Mitto idegesítő.
- Az a boszorka több mint idegesítő! Ráadásul miatta én sem tudok tanulni, mert öt percenként felhív, hogy mit csinálok épp. Az ég szerelmére, ennek a nőnek semmi jobb dolga nincs?!
- Ne kárálj már! Még elijeszted a galambokat - nevetett fel az idősebbik.
- Meg talán az embereket is.
A két Senju meglepetten fordult a hang irányába. Az idősebb arcára egyből halovány mosoly kúszott, ahogy meglátta Madarát.
- Nem kell aggódni, annyira azért nem veszélyes - mondta végül Hashirama, és megeresztett egy vigyort.
- Nee-san! - tiltakozott az ezüst hajú, de nevetett közben.
Madara oldalra nézett az öccsére és legszívesebben felsóhajtott volna. Ismerte már azt a csillogó szempárt, a rajongó nézést. Izuna talált még valakit, akivel kipróbálná, hogy a párkapcsolat valóban jobb-e, mint a pár kapcsolat... Ahogy követte az öccse tekintetét viszont legalább arról megbizonyosodhatott, hogy nem Hashiramát nézi így.
- Szeretnéd a folytatását is?
Felnézett. Pontosan tudta, hogy a kérdés neki szól.
- Miért is ne? - mondta végül egy halovány, gunyuros kis mosoly kíséretében.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
mikor lesz folyti?????????