|
2, fejezet - rajz rólam part 2.
Köszönöm a kritikákat lionak, kishunak és HAngelnak... Bevallom ennél kevesebbre számítottam, szóval tényleg hálás vagyok nektek ~ <3
Jó szórakozást mindenkinek ehhez a fejezethez is!
Alig telt bele fél órába, és Tobirama bejelentette, hogy neki most mennie kell edzeni, de további jó szórakozást a bátyjának meg az Uchiháknak. Érdekes módon erre Izunára is rájött a mehetnék, és elindult egyből a fiatalbbik Senju után miközben arról faggatta, mit sportol. Madara egy hatalmas sóhaj kíséretében nézett a drága öccse után. Már épp mondani akart volna valamit Hashiramának, de a Senju megelőzte.
- Az öcséd mindig flörtöl mindenkivel?
- Nem, csak azzal akiben lát lehetőséget arra, hogy legalább egy randira elvigye, és legalább egy hétig kapcsolatban legyenek.
- Álom pasi hajhász? - nézett fel nevetve a lapról Hashirama. Valamiért erre a mosolyra neki is mosolyognia kellett.
- Valahogy úgy - bólintott rá.
- És te?
- Mit én?
- Te mi vagy?
- Én a kiábrándult vagyok - felelte egyből, közben megpróbálta elcspíni a másik tekintetét. Most tényleg flörtölni próbál a Senjuval?!
- Nem tűnsz annak - felelte nemes egyszerűséggel a barna hajú férfi, és előszedett magának egy szál cigit.
- Ki nem nézném belőled, hogy dohányos vagy - jegyezte meg Madara, mintegy terelve ezzel a témát.
- Méghozzá lánc. Egész kicsi korom óta.
- Mit jelent nálad a "kicsi"
- 15 éves koromtól kezdve.
- Rossz kisfiú! - korholta vigyorogva. Igazából tetszett neki, hogy mennyire ellentmondásos Hashirama személyisége. Jófiú és kedves, de amellett viszont dohányzik, művész beállítottságú, és manga rajzoló akar lenni... - Talán jobb ha megmentelek tőle! - felült, feltérdelt, és odahajolt, hogy ellophasson egy szál cigit a dobozból, mielőtt a másik még elteszi. A helyzet elég érdekesen alakult, ugyanis ott térdelt Hashirama fölött. Ha a Senju nagyon akarta volna, elég lett volna egy picit előre döntenie a fejét, és megcsókolja őt. Az idősebb viszont szemmel láthatólag egyáltalán nem azzal foglalkozott, hogy ő miben mesterkedik, hanem folytatta a rajzolást fél kézzel.
Épp készült volna megjegyzést tenni arra, hogy mekkora lehetőséget hagy most ki amikor Hashirama vigyorogva felnézett rá, és az orra alá dugta a cigis dobozt.
- Ezt szeretted volna, nem igaz?
- De... Végső soron ezt...
- Benned is egy láncdohányoshoz van szerencsém? - kérdezte nevetve, közben könnyedén kihúzott egy szálat a dobozból, és az ajkai közé csúsztatta azt. Madara zavartan pislogott és a szíve egyre hevesebben vert. Megvárta amíg a Senju meggyújta a cigijét, és lekászálódott a másikról. - Nem. Csak éppenséggel ez a fajta a kedvencem.
Pár percnyi néma csönd. Végül érkezett a válasz;
- Nekem is. És nem válaszoltál a kérdésemre.
- De, azt mondtam, hogy én vagyok a kiábrándult.
- Gyorsan kapcsolsz - vonta fel a szemöldökét elismerően Hashirama. Jól esett neki a bók, és az is, ahogy a csokoládé színű szempár fürkészte őt. Volt valami a másik tekintetében.
- Az egyike a kevés előnyös tulajdonságaimnak - felelte nevetve.
- Mik vannak még? - tetszett neki a másik mosolya. Volt benne valami kihívó. Vagy még inkább vérforraló.
- Ugyan már miért mondanám el, alig ismerlek! - tiltakozott nevetve. Igen, ő tényleg flörtöl most ezzel a férfival. Hm... Vajon miért is esik ez olyan piszkosul jól?!
- De tudod a nevemet, és azt is, hogy ugyanaz a cigi a kedvencünk. Ja meg azt, hogy rajzolok. Lapozott, és újabb oldalnak kezdett neki. A másik egyiket sem kért el azok közül amiket eddig rajzolt. Talán arra vár, hogy ő megmutassa neki magától? Felnézett a fekete hajú vadmacskára. Tetszett neki az Uchiha, nagyon is, és ahogy látja, ez az érzés kölcsönös.
- Azért ennél többet is tudhatnék rólad...
- Vedd számításba, hogy én csak a nevedet tudom.
- Meg, hogy van egy öcsém!
- Egy bosszantó öcséd, aki az én bosszantó öcsémre hajt. - bólintott rá erre.
Figyelte Tobiramát és látta rajta azt a bizonyos zavart fejet. A kisebbik Senjunak megvolt az a rossz tulajdonsága, hogy az első látásra elhatározta mindenkiről, hogy melyik kategóriába tartozik, és utána ennyiben is hagyja a dolgokat. Azzal az Izunával vagy kivel viszont szemmel láthatólag gondja volt. Mit ne mondjon, a másik kedves mosolya, bájos hangja még őt is megtévesztette, és egy pillanatra nem is értette, hogy egy született vadóc, és egy ilyen ksi angyal, hogy lehet testvér. Aztán megszólalt a kölyök. Hát, mit ne mondjon, elég profin csinálja amit csinál. Magában elmosolyodott erre a gondolatra.
~ Na Tobi, most bajban vagy! - gondolta jókedvűen.
- Honnan vagy benne olyan biztos, hogy bosszantó?
- A bátyjából indulok ki - felelte jókedvűen.
- Hékás! - háborodott fel erre az Uchiha. De neki még az is jól állt. Igazából egészen szívesen megcsókolta volna Madarát, főleg amikor az előbb ott térdelt fölötte huh! Ennyi perverz gondolat sosem volt a fejében egyszerre, mint akkor.
- Inkább mutasd meg mit firkáltál az elmúlt egy órában - jelentette ki mogorván a fekete hajú szépség.
Elmosolyodott erre. Hát semmilyen visszavágás nem jutott eszébe? Viszont kézségesen odaadta a három telerajzolt lapot. Aztán pedig várt az ítéletre.
- Tetszik a stílusod. Meg az a róka szerű szörny is, aki segít a harcban, vagy mi a szösz. De miért nem rajzolod meg soha az ellenfelemet?
Megvonta a válát.
- Talán mert mindig más az, nem igaz Madara? - felelte könnyedén és kitérőleg.
Persze, megrajzolhatta volna mindi a teljes képet, ami a fejében volt. De akkor hova lett volna a móka?!
- Nem. Vagy legalábbis olyan, akit ennyire komolyan vesz az ember biztos egy van - jelentette ki határozottan az Uchiha.
- Akivel már ennyit harcolt, hogy érti őt?
- Pontosan! És valaki aki nem csak ellenfél, hanem kihívás, rejtély, ugyanakkor az egyetlen aki hozzád a legközelebb áll mert...
- Mert nem csak a harcmezőn értenétek meg egymást igazából? - fejezte be a mondatot.
Gyönyörű volt az előbb Madara ahogy olyan szenvedélyesen kezdett bele a mondandójába... Az Uchiha elpirult, és bólintott egyet.
- Lassan lehet indulnom kéne - motyogta végül hosszas csönd után.
- Mondasz valamit. Sötétedik. Meg aztán, holnapra be kell fejeznem pár rajzot még.
- Hát akkor...
- Igen.
- Oké. Gondolok legközelebb...
- Ugyanitt.
- Remek.
Mind a ketten kicsit zavartan fürkészték a másikat.
Végül ő volt az aki előrehajolt, és nyomott egy apró kis csók kezdeményt az Uchiha ajkaira.
Az éjsötét szemek sóvárogva néztek rá. Olyan szívesen megadná nekik, amit kérnek! De nem akart egy újabb egyéjszakás semmit mondó valamit. Jobban tisztelte Madarát már most ennél.
- Útravalónak - mormolta végül, gyorsan összeszedte a cuccait, és elindult. Hátranézett, viszont a padon már nem ült senki. Elmosolyodott.
Büszkesége van az Uchihának, az már biztos!
Természetesen találkoztak másnap. Meg harmadnap is. Aztán meg a Senju meghívta őt egy kávézóba. Közben Izuna szakított a legutóbbi barátjával - hogy is hívták?! - és térden állva könyörgött neki, hogy szerezze meg a kisebbik Senju telefonszámát. Minden alkalommal megtagadta ezt a kérést eddig, vágott bármit is a fejéhez a kisöccse. Volt egy egészen csúnya veszekedésük is, amikor hozzávágta az öccse fjeéhez, hogy nem lehet ennyire önző. Hiszen ő találhat magának bárkit. De neki Hashirama kell. És ha az öccseik összevesznek, már sosem lesz ugyanaz a dolog...
Utána Izuna abbahagyta a hisztit.
Most pedig... Most pedig épp a Senjuk lakása felé tart, és még mindig nem volt benne biztos, hogy jó ötlet-e ez. Igaz, ő ajánlotta fel, amikor meghallotta, hogy Hashirama megfázott.
Sóhajtva lépdelt a macska köves úton. Az öccse micsoda kiskutya tekintettel nézett rá, amikor meghallotta hová megy! Becsöngetett a házba. Tobirama nyitott ajtót, és először egy kicsit feszültnek tűnt, amíg rá nem jött, hogy ő áll az ajtóban.
- Mit keresel itt? - kérdezte mogorván.
- A bátyádhoz jöttem látogatóba. - felelte. - Bár, nem mintha sok közöd lenne hozzá...
Egy kicsi része arra számított, hogy erre a másik Senju visszavág valamit. Amaz viszont csak elmosolyodott - lehetetlen volt kiolvasni a szeméből, hogy mit gondol közben -, és utat engedett neki.
- Fel a lépcsőn jobbra rögtön az első ajtó Hashiramáé. Influenza. Nem olyan vészes.
Biccentett egyet az ezüst hajú srácnak, aki nem is tűnt számára olyan "rossz" arcnak.
- Hihetetlen, hogy tényleg itt vagy!
- Ennél azért valamivel kedvesebb fogadtatásra számítottam Senju!
Vajon Madara végül megkapja a neki járó kedves fogadtatást?
Természetesen legközelebb megtudjátok!
:3
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kövit! Nagyon jó, és ez tényleg kegyetlenség :c Folytit!! *-*