~ Menü ~

Jó olvasást...

Az út további részében a macskát nézte. A szőre puha volt az állatkának, egészen mintha vlaóban egy macska bundája lenne. A szemei pedig olyasmi kékek voltak mint az övé. Csöndesen simogatta a cicust, és magában azon gondolkozott, minek nevezze el. Egyáltalán elnevezheti? Végülis, a gazdája azt mondta, hogy az övé... De, de bármikor el lehet tőle venni! És sokkal jobban fájna, ha neve lenne ha vele aludna, mintha csak egy névtelen szobadísz lenne. Bár a gazdája azt is mondta, hogy vigyáznia kell rá. Óvatosan a szeme sarkából a férfi felé pislantott. Talán még is csak el kéne neveznie...

Érzékelte a szeme sarkából, hogy felé néz Deidara, és magában örült ennek. Talán mégsem volt olyan hülye ötlet az a plüssállat. Mármint, Sasukénak most már ha venne egy ilyet, az öccse valószínűleg fejbe vágná vele, de a szőke fiú nem úgy nézett ki, mint akire nem férne rá egy adag kedvesség, bármilyen formában. És valószínűleg ha ő próbálná megölelgetni vagy beszélni vele, abból nem származna semmi jó sem, egyiküknek sem.
 - Hogy fogják hívni? - kérdezte szórakozottan, miközben bekanyarodtak arra az utcára, ahol a háza terpeszkedett.
 - Nem tudom uram... - a hangja nagyon halk volt, és félénk. Mintha csak valami rosszat mondott volna, és most fél a büntetéstől. Életében először most végig gondolta, hogy ezek az emberek, akik ráadásul nagytöbbségben még kiskorúak min mehetnek keresztül. Egyáltalán... Honnan kerülnek oda?! Bűntudata lett hirtelen, mint még soha eddig. Lehet, hogy ő nem egy vadállat, de ez nem feltétlenül igaz a többi kedves "vevőre" is. Ráadásul akik olyant is mint Orochimarut megengedhetik maguknak, pénzes emberek. Még csak esély sincs arra, hogy egy szép nap elkapják, és letartóztatják őket, mert a pet-ek, ha kell vallják a bíróságon, hogy önként vannak ott, és egyébként is, lefizetnek mindenkit és kész.
 - Majd csak kitalálsz neki valamit - jegyezte meg, de a száját olyan száraznak érezte, mint a sivatag, és a gyomra helyén most egy különös feszítő érzés kezdett el motoszkálni.
Közben megérkeztek végre, a híres neves Uchiha villához.

Talán ostobaság, talán nem, de Deidarát végül az egyik vendég szobában szállásolta el. Külön a lelkére kötötte, hogy igen, ez az ő szobája, az ő pici magán területe, és amíg nem csinál nagy koszt, az is marad. Az ágyon fog aludni, nem a földön, és joga van ott aludni. Kap majd ruhákat, azokat meg felveheti, sőt fel is kell vennie hacsak nem akar mesztelenül rohangálni egész nap...
Ha kell neki valamire, akkor majd magához hivatja... és még sorolhatnánk mi minden. A legrosszab, hogy tudta, Deidara képes lenne a padlón aludni, ebben a vacakban, - amiben ide adták neki - járni minden egyes nap... Hacsak nem mondja neki az ellenkezőjét. Szóval hirtelen mindent ami csak eszébe jutott, hogy problémát okozhat, elmondta. Bemutatta Kakashinak aki egyfajta mindenese volt a háznak, és elmesélte, ha bármit is szeretne, vagy valami gond van, a férfival beszéje meg első sorban...

Nem tudott mást tenni, csak hitetlenkedve pislogni, és próbálkozni, hogy felfogja mi történik körülötte. Körbe lett vezetve a hatalmas háztban, a kertben, megígérték neki, hogy a szobájába senki sem fog belépni csak úgy... Túl sok ajándék volt ez így hirtelen, fel sem fogta épp ésszel azok után amiket tanítottak nekik, hogy milyen lesz majd ez az élet. Lehet, hogy a gazdájának ez lenne a módszere? Először kedves, magához édesgeti az embert, aztán meg elvesz tőle mindent és...
Aztán mint derült égből a villám csapás jött, hogy fürödjön le, és együtt fog enni "Uchiha-sannal".
Igyekezett higgadt maradni, minél jobban megmosakodni, külön elbíbelődött azzal is, hogy a haját szépen kifésülje. Aztán felöltözött a neki előre kikészített ruhákba, amik meglepő módon normálisnak tűntek. Semmi perverz.
De persze ez nem az ő dolga volt, neki csak fel kellett vennie a ruhát...
Lefelé az ebédlő felé menet eltévedt párszor. Csak reménykedni tudott, hogy a férfi már nem ül ott, és vár rá türelmetlenül. Akkor mit kapna Istenem! Sajnálatos módon a férfi azonban már ott volt. Reszketve indult meg felé.

Időben kapott észbe, Deidara már épp leült volna a lába mellé, ahol egyébként a Pet-eknek valóban a helyük van. Könnyedén felhúzta a fiút és leültette a mellette lévő székre. Látta a másik arcán a rémületet, érezte, ahogy reszket a tenyere alatt az a gyönyörű fiú. Az undora Orochimaru iránt egyre csak nagyobb lett, ahogy nézte a kék szemű gyönyörűséget. És maga iránt is. Mi lett volna ha a fiú nem mondja meg a korát? Ha ő nem kérdezi meg? Valószínűleg már rég az ágyában feküdnének, legalább 3-4 menet után.
Amikor megérezte a másik kezét az arcán először nem tudta mire vélni, aztán rájött, hogy ő is ugyanúgy reszket, mint Deidara.
 - Jól van? - kérdezte tőle nagyon-nagyon halkan a fiú. Felnézett a kék szemekbe. A másik valóban egy angyal, csak is egy angyal lehet, ha képes törődni vele, ahhoz képest, hogy ő lenne a gazdája, a kínzója, a rabszolga hajcsára...

Amikor rájött mit tett, legszívesebben elfutott volna, így hát meg is próbálta megtenni, csak éppenséggel a másik visszarántotta őt. Ott feküdt a gazdája karjai között, és moccanni nem mert a félelemtől. Biztos büntetést fog kapni. Hozzá ért a gazdához anélkül, hogy megengedte volna! Mi több! Hozzá mert szólni!
Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta az a fura ezüst hajú fickó, a kezében egy tálcával. Aztán amikor meglátta őket, csak annyit kérdezett;
 - Rosszkor jöttem uram? Várhatunk még a tálalással...
Felnevetett. A gazdája felnevetett erre!
 - Nem Kakashi, a legjobbkor jöttél, már éhes vagyok.
Meglepődni nem volt ideje, és a férfi eltolta magától, és visszaültette őt a székbe.
Bár, végülis logikus, ha a gazdája éhes, előbb enni fog, és nem fog törődni egy ilyen kis senkiházi alak megbüntetésével, mint ő. De a meglepetések csak folytatódtak, amikor elé is került egy tányér, amin étel volt. Igazi! Mint a gazdájának! Nem csak moslék! Értetlenül nézte a tányért. Közben mintha Uchiha-san mondott volna valamit neki, és elkezdett enni. A gyomra megkordult. Nem, nem nyúlhat hozzá! Biztosan nem szabad. Ez egy teszt mint ott az autóban, hogy illedelmes Pet-e.

 - Miért nem eszel? - kérdezte, de a szőke fiú még csak össze sem rezzent, se semmi egyéb, mintha egyáltalán nem hallotta volna. Újból megkérdezte - Miért nem eszel? - a másik végre felé fordult. A tekintete értetlenül csillogott. Ez kezdte kicsit bossztani. Mit nem ért abban, hogy... Aztán eszébe jutott, hogy mind ilyenek az első napokban, nem ülnek oda az asztalhoz, enm nyúlnak hozzá az ételhez, vagy ha mégis megvárják amíg ő befejezi, nem mernek a közelébe jönni, leülni mellé az ágyra, és még sok más hasonló dolog. De ez a fiú még az összes eddigihez képest is, más. Hogy bánhattak vele?! Talán erős akaratú volt régebben, talán ellenszegült eleinte a parancsoknak? Elgondolkozva nézte egy darabig Deidarát. Aztán intett neki, hogy húzódjon hozzá közelebb. Szó nélkül megtette a másik amit kért. Könnyedén levágott egy falat húst a saját bárány sültjéből, és odanyújtotta neki.
Látta a másikban dúló háborút, hogy ezt nem teheti meg, mert az ő étele, ugyanakkor ő nyújtja oda neki... Végül óvatosan bekapta a kis falat ételt, és lassan elkezdte megrágni. Ő pedig ott ült türelmesen és várt. Aztán amikor azt a falatot lenyelte, adott neki egy másikat, és így ment ez végig, míg végül megetette Deidarával a saját tányérjának a tartalmát, illetve a másiknak hozott tányér felét is.
Gyengéden figyelte, ahogy a másik eszik.
 - Uram... - a hangja halk volt, bárcsak hangosabban beszélne! - Egyen ön is... Én, nekem nem szabadna ennyit ennem, főleg nem a maga  ételéből, ez rossz dolog.
 - Tehát most ellent mondassz nekem? - lenyűgözte, hogy mindazok ellenére amin keresztül mehetett, a másik ki meri nyitni a száját, még ha ilyen triviális dologgal kapcsolatban.
 - Nem uram! - tiltakozott hevesen. - Bocsánat uram...
Legszívesebben felnevetett volna újra. Milyen aranyos volt ez a kölyök, milyen tökéletes. Ő pedig mennyire undorító egy dög, hogy ÚGY gondol rá. Hiszen majd 10 év köztük a korkülönbség, és a másik még bármely ország, vagy állam törvényei szerint kiskorú. Teljesen elment az étvágya. Megsimogatta a szőke buksit, aztán felállt, és távozott az étkezőből...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.11.30. 19:20 HAngel Ne, ne NEEEEEEEE!!! Mégis honnan van ez a fic?! El kell olvasnom...! A folytatását is! Nem bírom ki! Angolul is jó, vagyok annyira erős angolos, hogy képes legyek elolvasni! Köszönöm, hogy feltetted ide, új időtöltést kaptam animeconig! Ahol is jöttök nekem és Cathnek csokival... XD