|
¤ 02
Köszönöm a kritikát hajni1986-nak és HAngelnek.
Naruto vígan vihorászott, miközben Deidarával épp a csomagjaikat cipelték le. Álmodni sem mert róla, hogy össze fog kerülni a szobatársával, legjobb barátjával, és nem mellesleg a távoli rokonával ismét. Kedvelte a másikat kifejezetten. Benne volt a mókákban, tudta hol a határ, és nem volt egy uncsi figura egyébként sem.
- Szerinted, milyen lesz velük? - kérdezte, közben beletúrt a rövid, amúgy is kócos hajába.
- Ki tudja - vont vállat erre az idősebb - mindenestre nem visszaváltható termékek.
Kuncogás ismét.
- Nyugi Naru-chan. Annyira úgysem lesz rossz! Még egy mattut sem láttál sírva elrohanni a gazdájától már az első nap.
- Szerintem ez csak azért van, mert hozzájuk vagyunk kötve egy életre. Amúgy is mi van ha perverz?!
- De hát ők Uchihák!
- Az nem jelent semmit ebben a mai világban Deidara, emlékszel a rémtörténetekre amiket Kiba mesélt?! Ő a nővérétől hallotta aki már kint van a nagyvilágban mint mattu és annyi mindent tapasztalt...
- És imádja ijesztegetni az öccsét.
- És ha kivételesen igazat mondott!
- Naruto!
- Oké értem...
- Úgyis mindjárt megtudjuk. Nem mindegy?!
- És ha perverz és hallani fogom a gondolatait?
- Akkor remekül meglesztek!
- DEIDARA!
A lépcső aljában ott várták őket már az új társaik illetve azoknak valamilyen rokona. Nem az apjuk, ebben Deidara biztos volt. Talán a nagybácsikájuk vagy ilyesmi. Minden esetre a férfi eléggé türelmetlennek tűnt. Az óráját nézegette, dobolt a lábával. A társa próbálta lenyugtatni. Elég volt egy pillantás mind a kettő szöszi számára a mattu vállánál lévő címerre, és már tudták, hogy egy Senjuval állnak szemben. Egy másik nagy, és egészen híres klán. Úgy néz ki, az Uchihákra nem mernek rásózni valami másodrangú kis senkiket, hiszen az Iwaianok is elég híresek az Uzumakik meg...
Régebben valóban nem az egymásnak bemutatásból csináltak szertartást. Hanem az első érintésből. Az első érintés nagyban meghatorázza állítólag, milyen lesz a jövőben a kapcsolatuk. Persze, ez azért nem teljesen így van. De biztos ami biztos, az első érintés amattuk szempontjából is fontos, nem csak az ostoba babonás emberekéből. Ugyanis egy mattu akkor kezd el kötődni a gazdájához, vagy társához. Akkor hallja meg először a gondolatait, ha nem is egyből tisztán. Tehát az első érintés valóban meghatározó volt bizonyos értelemben. Csak éppenséggel attól még, hogy kezet csókol a mattu az embernek, nem lesz alárendeltje, egy öleléstől nem válik a szeretőjévé, ahogy egy kézrázástól sem a bizalmasává egyből.
Naruto amikor leértek, és lerakta a cuccát nemes egyszerűséggel kezet nyújtott Sasukénak, nem akarta túlbonyolítani a helyzetet, ami már amúgyis eléggé az volt, ha valaki őt kérdezi. Egyáltalán nem volt neki szimpatikus az az alak, akinek a védőbástyája lesz mondjuk... Élete hátralévő részére?! Hogy lehet ilyen búval bélelt fejjel bámulni a világba, és úgy nézni, mintha nem örömteli nap lenne a mai hanem... Talán tényleg nem örömteli nap a másik számára ez? Félelem hasított a szívébe, és legszívesebben azt kívánta, bár ne nyújtotta volna ki a kezét csak így. Nem akarja hallani azokat a gondolatokat! Nem, nem! Biztos gyűlöli őt! Biztos azért nem örül mert Uzumaki! Mert tudja, hogy az ő bátyja az a bizonyos Kyuubi, aki elsőként ellent szegült a törvényeknek, és megtörte a kapcsolatot a partnerével, mi több, megölte az embert!
Uchiha Sasukét ha ennél kevésbé érdekelte volna, hogy ki az a szőke kölyök ott vele szemben, akkor innentől kezdve az "érdektelen" szó alatt az ő képét láthatnánk a szótárakban. Aztán viszont megérezte a tarkóján Madara gyilkos tekintetét... Hát végül is, egy kézfogásba még senki sem halt bele. Elfogadta a felé nyújtott kezet. Abban a pillanatban amikor a bőrül összeért kisebb ármütés féleség szaladt végig rajta. Hirtelen sokkal élesebben érzékelte a világot maga körül, és ahogy Naruto szemeibe nézett egy pillanatra, meg mert volna rá esküdni, tudja mire gondol a másik. De ez lehetetlen! Elrántotta a kezét.
Az iskolában sosem meséltek nekik arról, milyen ha valaki megkapja a mattuját. Ez egy olyan téma volt, amiről csöndesen a haverjaiddal bezsélgethettél a folyosó egy elbújtatott szegletében, de ha egy tanár is meghallotta már bajba vagytok! Álltalában egy osztály ráadásul egyszerre kapta meg a mattu-it, úgyhogy még az sem volt, hogy valakit nagyon faggattak volna, hogy akkor mi merre hány méter. Most viszont egy pillanatra megijedt. Mi van ha rosszul csinált valamit? Azt beszélik a mattud hall téged minden értelemben, és elnézve Hashirama-sant, és a nagybátyjukat, ez igaz is. Akkor most az a... Naruto! Az a neve. Szóval hallja mit gondol? Ez ijesztő.,.. nagyon nagyon ijesztő...
Megérezte a másik kétségbeesését, pontosabban mind a kettejükét, ahogy azt is, hogy nem teljesen különböző természetű az, amin problémáznak. Egyiküknek sem volt a partnere, de a családja tagjai mindig is nagyon érzékenyek voltak erre. Nagyon sok Iwaian került depressziós emberek mellé, vagy nem is kaptak társat, hanem közösségi helyeken dolgoznak a mai napig.
~ Nem hallod őt tisztán igaz? - kérdezte gondolatban az Uzumaki fiútól, aki egyre jobban kiakadt. ~ Kurenai-sensei is megmondta már az elejétől kezdve, van akiknek idő egymásra hangolódni.
~ Takarodj ki a fejemből!
~ Ezzel nem segítesz magadon te buta. Ráadásul tudod, hogy én nem...
~ Tudom, te különleges vagy.
~ Ne hidd, hogy ez jó dolog.
~ Fogd be és törődj a magad dolgával!
~ De Naruto!
Hashirama érzékelte a problémát, és azt is, hogy valami zajlik a másik két hozzá hasonló között, de úgy döntött nem avatkozik bele. Végül is az ő dolguk. Ez a két kölyök ha mást nem hát az alapképzésüket minden képpen együtt töltötték. Csak nem fog történni semmi baj... Az idősebbik szőke, aki egy Iwaian volt, felnevetett. Gyönyörű csengő hangú nevetése volt, még ő maga is beleborzongott. A másik hangjából egyszerűen csak sugárzott az életvidámság és a jókedv.
Itachi felfigyelt végre, bár nem nehéz, hisz ettől a nevetéstől a hideg futkosott a hátán, de persze csak jó értelemben.
- Mi olyan vicces? - kérdezte a szokásos unott és monoton hangján, közben lusta pillantások közepette elkezdte "feltérképezni" a társa megjelenését. Különös gondolat volt, hogy mostantól fogva élete végéig össze lesz kötve a másikkal, akár sikerült megkedvelnie, akár nem. Bár a legtöbben a régi osztályából azt mondták, csúcs-szuper dolog, hogy valakiről tudod, mindig ott van neked.
Tehát, a társa magas volt, karcsú, de mégsem volt lányos az alakja, a haja egészen hosszú volt, még az övénél is hosszabb, és szőke, ebben a megvilágításban egészen sötét, méz árnyalatúnak tűnt. Mégis a legfeltűnőbb dolog a másikon a szeme volt, aminek az árnyalata egyszerűen csak ellent mondott a fizika törvényeinek. Sokfajta kék van. Hawaii-kék, azúr-kék, jég-kék, cián-kék. De erre nem volt szó, egyszerűen csak nagybetűsen KÉK! Az embernek olyan érzése volt, ahogy a másik szemébe nézett, hogy amaz folyamatosan nevet. Hátborzongató egy gondolat. Na jó, mindez igaz volt a jobb szemére csak. Ugyanis a bal oldalit eltakarta a fuvruja. Óvatosan nyúlt előre, hogy megnézze a másik szeme is olyan hihetetlenül kék-e. Ahogy az ujjai hozzáértek a másik arcához szikrák pattantak a bőrén, és hirtelen egészen melege lett. Ezzel nem törődve tűrte be a másik fufruját a füle mögé.
Egy pillanatra majdnem hátra ugrott, ahogy megérezte a másik ujjait az arcán, és ahogy az a különös villám csapásra emlékeztető érzés végigszaladt rajta. Aztán csak felnézett az Uchihára őszinte kíváncsisággal, vajon mi jár a fejében
~ Gyönyörű
Először meglepődött amikor meghallotta, mármint, eddig mindig tudatosan hallgatott bele valaki fejéne vagy mondott neki valamit. Most viszont hirtelen elözönlötték őt a másik gondolatai, bár kétségtelenül ez a szó volt a leghangosabb. Egy pillanatra megszédült, az embere viszont utána kapott és megtartotta.
- Jól vagy? - a hangja ugyanolyan monoton volt, mint eddig.
Tudatosan kellett kizárnia magát a másik fejéből, ilyen eddig sosem fordult elő vele. Valahogy az ereje mindig... jól működött.
- Ja, megvagyok.
Nem, ebben egyáltalán nem volt biztos, hogy megvan, és jól is... De aztán sikerült valahogy összekaparnia magát.
És már mehettek is tovább, az új életük felé.
Mivel a kocsiban nem fértek volna el 6-an ezért Naruto és Deidara elhatározták, hogy állatként utaznak. Így hát a Sasuke és Itachi közötti ülésen középen ott feküdt egy vörösbundás rókakölyök és egy aranybundás macska.
Sasuke képtelen volt levenni a tekintetét Deidaráról, biztos volt benne, hogy a nézésével lassan lyukat éget a cica képében fekvő mattu bundájába, de nem tudta megállni. Mármint, annyira hasonlított arra a macskára! Mégis valahogy mégsem ő volt. Bár ez a mattuknál nem túl meglepő dolog nem? Mármint, úgy változtatják az alakjukat, ahogyan nem szégyellik.
Ebben a pillanatban a macska felmelte a fejét és egyenesen rá nézett. De azok a szemek nem kékek voltak. Zöldek. Méghozzá a legcsodálatosabb smragzöld szempár, amit Sasuke valaha az életében látott. Egy pillanatra elakadt a lélegzete a másik tekintetétől, aztán megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Nem, nem ő az. Ugyanakkor ezek a lények alakváltók - emlékeztette magát. Tehát lehetséges az is, hogy a szemszínét változtassa. Olvashat a fiú a gondolataiban. Lehet, hogy csak megakarja őt győzni, hogy ők nem lennének jó társak egymásnak, pedig valójában!
Madara csak kirakta a "büdös kölyköket" a háznál és már viharzott is tovább Hashiramával arra az üzleti megbeszélésre. Ám ez nem azt jelentette, hogy csak úgy otthagyták őket, ugyanis Izuna meg Tobirama útközben már haza is értek. Így hát a két friss mattu vissza változott emberré, és bemutatkoztak az ismeretleneknek. Izuna egyből megölelgette mind a kettejüket - ezt Tobirama nem nézte túl jó szemmel - és elkezdett nekik arról fecsegni, milyen jó is lesz az itteni életük, aztán persze elkezdett mesélni a családról is, pedig az Uchihák történetét mindenki ismerte. Csak éppenséggel se Deidarának, se Narutonak nem volt fogalma arról, hogy Itachi és Sasuke az a kettő. Mármint, hogy a főház gyermekei.
Viszont ez sok mindent megmagyarázott az idősebb szőke mellé. Iwaianokat tényleg csak ritkán szoktak konkrét személyek mellé rendelni. Akkor is a magas kötelességtudatuk és az empátiájuk miatt.
- Érdekes...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
2 napot kapsz. Utána megkereslek és egy szöges ostorral a kezemben buzdítalak a folytatás megírására. :) Ez igazán kegyes tőlem, tekintve, hogy hónapokig kellett várnom a folytatásra!!! XP Jah, igen! *kuncsorog* Egy iciripicirit több HashiMadat kérhetek? Naaaah? Légyszí!!!