"Néha, Deidara elmerengett, miért is tartja ébren ez a kérdés éjszakánként; "Ha egyszer, egy Sharingant használó bent volt a fejedben, hogyan lehetsz abban bizonyos, hogy a gondolataid, tényleg a tieid?!"
Itachi x Deidara one-shot. Sajnálatos módon nem saját, csak egy fordítás, az eredeti szerző Akatsuki210, aki megtalálható a fanfiction.net-en. Az eredeti cmíe ennek a remekműnek; "Reflection in a Broken Mirror"
Tulajdonképpen nagyon sok dolog volt, ami miatt Deidara irtózott a Sharingantól. Keresztüllát minden egyes jutsun, lecsupaszítja még a legbelsőbb titkait is a másik shinobinak, és a való világod helyett, mutat valamit, aminek köze sincs ahhoz a helyhez, amiben élsz nap, mint nap. Ez pedig a használóját arrogánssá, immunissá teszi a meglepetések, vagy bármilyen megfélemlítés elől. Valamint, az ő szemszögéből nézve, semmi művészi nem volt benne. Mégsem ez volt a legrosszabb dolog a Sharinganban.
A legrosszabb dolog a Sharinganban az volt, hogy, ha egyszer alkalmazták rajtad, már sosem lehetsz biztos, hogy az érzéseid, vagy a gondolataid, a sajátjaid. Az, amit te valójában gondolsz.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Alig pár évvel az után, hogy Itachi kikényszerítette Deidara csatlakozását az Akatsukiba, a szőke shinobi azon kapta magát, hogy végiggondolja, mit is tett vele az Uchiha. Egyszerűen csak aktiválta a Sharinganját, és legyőzte őt. Mint azt mindenki tudja, a Sharingan genjutsuja, egy igen érdekes formája a hipnózisnak. Ahogy Kisame egyszer hozzá is fűzte ehhez a témához; " A Sharingan valójában lehetővé teszi, hogy beférkőzz az ellenfeled fejébe, és mindent összekavarj ott." Amennyire bárki is ismerte ezt a helyzetet, azt mondhatta volna, hogy Itachi Uchiha egyszerűen csak használta az adottságait, hogy végrehajtson egy küldetést. Ami, történetesen az volt, hogy Deidarát megszerezzék az Akatsuki számára.
De ki mondta ki hangosan, hogy tényleg csak ennyi volt, amit valójában tett?
Néhány genjutus specialista képes beültetni "pár-hipnotikus-tanácsot" az áldozata fejébe. A célpont első ránézésre sértetlennek tetszik, de amikor visszatér a saját falujába, könnyen azon kaphatja magát, hogy féltett hadi titkokat küld el az ellenségnek vagy éppen titkos rajtaütéseket szervez, hogy aláássa a falu belső biztonságát. Nem lesznek előre kitervelt gondolatai, emlékei az egészről, hogy bármi ilyesmit is tett volna, és emiatt hitelesen meg tud lepődni és megsértődni, ha megvádolják hazaárulással. Ki tudná mondani, hogy valaki, aki olyan szinten genjutsu mester, mint Itachi nem tud ennél sokkal apróbb dolgokat is tenni? Ki merné állítani, hogy nem tudná befolyásolni egy ember gondolatvilágát, hogy olyan irányba fejlődjön, mint amerre ő szeretné?
Néha, Deidara elmerengett, miért is tartja ébren ez a kérdés éjszakánként; "Ha egyszer, egy Sharingant használó bent volt a fejedben, hogyan lehetsz abban bizonyos, hogy a gondolataid, tényleg a tieid?!"
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Deidara egyértelműen utálta Itachit az első pillanattól kezdve, hogy találkozott vele. És ezt a remek szokását, jó pár évig folytatta azután is, hogy csatlakozott az Akatsukiba. De nem sokkal később észrevette, hogy valami zavaró változás következett be... A fejében. Amikor az Uchihára gondolt, nem csak a gyűlölet volt, amit érzett. Először a gyűlölet keveredett némi irigységgel és csodálattal. Itachi erős volt, hisz csak egy erős, nagyon erős ember tudja legyőzni a hatalmas, és tehetséges művészt.
Egy kis idő múlva az az irigység, és csodálat, átment valamiféle megigézettségbe. Deidara figyelte a másikat, hogy annyit tanuljon Itachiról amennyit csak lehetséges, előkészülve ezzel a visszavágóra. Elment, és nézte, ahogy Itachi edz Kisaméval, esetleg egyedül gyakorol különböző ninjutsukat vagy éppen a "katon" technikák egyikét fejleszti tovább. Hogyan máshogy tudott volna felkészülni arra, hogy szembeszáll ismét a másik erejével és elfeledteti a világgal a saját gyengeségét? Egyáltalán nem Itachi a kecses, könnyed mozgását, vagy épp az alakját figyelte. Egyáltalán nem...
"Nem értem miért próbálod eltitkolni" jegyezte meg Kisame egy alkalommal. " Mármint, a szervezet tartalmaz, egy félig növény embert, két halhatatlant, egy fickót hat testtel, és egy nőt, aki át tudja magát változtatni papírrá. Senki sem gondolná rólad, hogy különc lennél, mert meleg vagy.
Kisame, ezek után, szó szerint futott az életéért.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kapcsolatuk kezdete, nem valami olyan volt, amit Deidara konkrétan elhatározott volna. Nem volt előtte nagy "megvilágosodás", nem készített tervet, vagy bármi hasonló. Egy este, valamikor félúton a tizennyolcadik és a tizenkilencedik születésnapja között azon kapta magát, hogy odamegy Itachi szobájának a ajtajához, és bekopog rajta. Egy kellemes hang közölte vele, hogy bejöhet, tehát belépett. Becsukta maga mögött az ajtón, de továbbra is ott maradt közel a nyílászáróhoz, hogy bármelyik pillanatban ki tudjon menekülni.
Itachi egy fotelban ült, épp olvasott valamit. A mellette lévő asztalon egy olajlámpa pislákolt, különös árnyakat festve ezzel a falra. Itachi egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki várta a szőkét, viszont nem is úgy, mint aki meglepődött azon, hogy itt van. "Mit akarsz?" Kérdezte, és rápillantott a szeme sarkából.
Deidara lassan keresztülvágott a szobán, és megállt Itachi előtt. Amíg az idősebb férfi felnézett rá kifejezéstelenül, ő előrenyújtotta a kezét, és megcirógatta a másik arcát.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És pontosan úgy, ahogy Deidara nem döntötte el konkrétan, hogy viszonyba kezd az Uchihával, azt sem döntötte el, hogy folytatni is fogja azt. Egyszerűen csak megszokta, hogy éjszakánként átmegy Itachi szobájába, és egyszer sem gondolkodott el azon komolyabban, hogy mit tesz, és miért.
Itachi sosem küldte el őt. Úgy tűnt, hogy Deidara mindig pont akkor látogatja meg a másikat, amikor az Uchihának is olyan kedve van, hogy fogadja őt. Hasonlóképp úgy tűnt, hogy ők ketten ugyanazokat a dolgokat szeretik, ugyan olyan módon, és egyszerre vannak hangulatingadozásaik is. Ha Itachi lassan, úriember módjára lépésről lépésre akart haladni, a szőke is ezt szerette volna, ha pedig az Uchiha durván szeretett volna játszani, ez volt, amit Deidara is akart. Tökéletesen egyeztek, mindenben.
Néha felbukkant egy zsörtölődős hang Deidara fejében, és arról panaszkodott, ez az egész, túl tökéletes. A pároknak nem szokott néha különbözni a véleményük? Nincsenek olyan éjszakák, amikor az egyik félnek fejfájása van, vagy valami egyéb kis probléma miatt nem akarja a másikat? Még Pein és Konan is veszekedtek néha, pedig ők szerelmesek voltak egymásba!
Bármi, ami ennyire tökéletes, lehet valódi?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Végül ez az egész egy nyílt titokká vált az Akatsukin belül. Sem Itachi, sem Deidara nem mondott erről az egészről senkinek semmit, még is úgy látszott, hogy a többiek pontosan tudják, mi zajlik a színfalak mögött. Tobi volt az első komolyabb megnyilvánuló a témában, és ő is csak annyit mondott "aranyos" és innentől kezdve a folyosón járkálva azt énekelgette, hogy "Senpai és Itachi-san ülnek a fán..." egészen addig, amíg egyszer Deidara keresztül nem robbantotta a falon.
Hidan nem szólt hozzá az egészhez semmit, és ez meglepte Kakuzut. "Nem akarsz megint arról prédikálni, hogy milyen dolgok történnek ebben a világban "Jashin-sama" akarata ellenére?"
Hidan felhorkantott. "Mi a faszért figyelne Jashin-sama ilyen jelentéktelen dolgokra, most komolyan?!"
"Hát nem tudom, nekem úgy tűnik, hogy sok lényegtelen dolog miatt aggódik. Minden, ami nem pénz, például..."
"MIÉRT, TE..."
Pein csak annyi figyelmet szentelt nekik, amíg közölte velük, hogy ez ne akadályozza egyiküket sem a küldetéseik teljesítése közben.
Ami Konant illeti...
"Itachi-san nézd, ott száll egy pillangó a mennyezetnél, látod? Hm."
"Nem értem miért olyan érdekes ez most. Egy pillangó elég hétköznapi látvány..."
"Tényleg? Még akkor is, ha az ott papírból van?! Hm."
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Csendesen bámulta a mennyezetet, miközben Itachi ott aludt mellette, és elgondolkozott. Mennyire tud egy genjutsu manipulálni egy embert? Néhány elmemanipuláló trükk éveken keresztül tud rejtőzködni, és arra kényszeríti az ember, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amiket másként sosem tenne. Például, elpusztítja a faluját. De egy genjutsu, képes ennél nagyobb befolyást gyakorolni? Képes egy szakképzett Sharingan használó úgy alakítani a genjutsut, hogy az rajongást váltson ki az "ellenfélből" egy bizonyos személy iránt?
Még ha ez igaz is, akkor is valami sokkal komolyabbnak kell lennie. Hisz ez nem csak egy múló lelkesedés. Ez több mint egy éve tart most már, és én még mindig pontosan ugyanúgy érzek mint eddig. Ha tényleg manipulál engem, akkor ennek akkor kellett kezdődnie, amikor először találkoztunk. Lassan kellett kifejlődnie, olyan lassan, hogy még nekem is természetesnek tűnjön. Bizonyára a többieknek sincs olyan gyanúja, hogy kényszerítve lennék bármire is, hm. Olyan mintha elültetett volna egy apró magocskát még az első csatánk alkalmával, és az, ez alatt az öt év alatt elágazott szerte a fejemben, és végül kifejlődött akkor, amikor először mentem át hozzá. És az érzelmeim is olyan lassan változtak meg, formálódott a róla alkotott képem, hogy senki sem sejtené, ezek nem az én gondolataim.
De ez még ennél is több volt, hiszen Deidara mindig azt akarta, amit Itachi, és akkor amikor Itachi akarta. Úgy látszott, pontosan tudja, mivel okozhat örömet az Uchihának, és a másik is, hogy neki mivel lehet. Tudja egy genjutsu, ilyen szinten beprogramozni az embert? Lehetővé teszi, megtanítja rá, hogy olvasni tudjon a legkisebb, szinte észrevehetetlen jelekből is a másik testbeszédében, vagy épp normális viselkedésében, hangjában, hanglejtésében, hogy tudja, melyik éjszaka megfelelő, és mikor látogathatja meg? Elérheti, hogy egyszerűen csak úgy tűnjön, ő képes ennyire, ilyen szinten olvasni Itachi viselkedésében? Hogy pontosan tudja, hogy a másik mit akar? Akárcsak egy illúzió is végezhet ilyen tökéletes, észrevehetetlen munkát!?
Építettem egy hegyet vakondtúrásokból... Ennek nincs semmi értelme. Mi egyszerűen csak összeillünk, ahogy Tobi mondta. (Úristen, én most elismerem, hogy Tobinak valamiben igaza volt?!) Nincs semmi okom arra, hogy elhiggyem Itachi-san bármi ehhez hasonlót is elkövetett volna. Semmilyen bizonyíték, vagy ilyesmi nincs erre...
De lehetne itt egyáltalán bármilyen bizonyíték is? Mennyire képes egy lelket beborítani egy ilyen illúzió? És ha a genjutsu képes egy bizonyos mértékű kontrolt fenntartani a fejemben, honnan tudhatnám, hogy mennyi az belőlem, ami a hatása alatt van?
Hogyan tudhatnám meg valaha is a különbséget?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy éjszaka, amikor Deidara belépett Itachi szobájába, az látta, hogy a férfi ott ül az asztalánál vele szemben egy üveg szakéval. Az üveg mellett egy pohár, még félig tele. Viszont az üveg maga, már háromnegyed részben üres volt. Deidara meglepetten nézte, ahogy Itachi ivott. Egyetlen egy nap volt az évben, amikor Itachi teljesen eszméletlenre itta magát. Ezt régebben annyira oda nem illőnek, furcsának találta, hogy meg is kérdezte Kisamét ezzel kapcsolatban.
"Van valami, amit el akar felejteni" felelte erre az ex ködninja, és nem mondott semmi többet.
De ez nem az a nap volt, szóval Itachi-san miért iszik szakét?!
"Miért van itt az, az üveg Itachi-san? Hm."
Itachi kábultan pislogott rá. "Ma vagyok 21 éves."
"Tehát most ünnepled azt, hogy végre legálisan is ihatsz? Mindannak ellenére, hogy egy S-szintű bűnözőkkel teli szervezetben, senki sem figyel igazán erre, hm?"
Itachi tekintete elmeredt valamerre a semmibe. "Nem. Csak sosem hittem volna, hogy eddig élek."
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha Itachi tényleg megtette ezt, akkor miért tette? Ahogy kinéz, bárkit megszerezhetne, akár férfit akár nőt akar, hm. Miért volt szüksége arra, hogy használja azt a hülye Sharinganját, hogy szerezzen magának egy szeretőt?
Talán, nem akart akárkit felelte az agyának egy másik fele Talán ő pont téged akart.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az utolsó alkalom, amikor együtt voltak, más volt. Épphogy csak becsukta az ajtót, amikor már Itachi megragadta a csuklóját, és ráhajította az ágyra. A tekintet, az, ahogy Itachi gesztusaiból áradt a sürgetés, és szinte már-már a kétségbeesés, Deidara fejében felötlött az a képtelen ötlet, hogy a másik azt hiszi, most vannak együtt utoljára. Úgy tűnt mintha memorizálni akarná a teste minden porcikáját, minden vonalat, hajlatot, őt magát. A hangjának a sokszínűségét, mindent, mindent, ami vele kapcsolatos, mert soha többé nem fogják látni egymást.
Ettől mégsem lett semmiféle baljós előérzete. Egyszerűen csak semmi értelme nem volt, de ennek az egésznek nem volt semmi értelme, az elejétől kezdve, szóval nem volt benne semmi új, de tényleg...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ahogy átszakította a mellkasán lévő öltéseket, Deidara végiggondolt pár dolgot így, a halála előtt. A végső mesterműve, amikor is a testének minden apró részletét színtiszta energiává formál. Minden sejtet, minden kis molekulát, az összes kémiai kötés megtöri, és ugyanígy minden csöppnyi chakra is átalakult. Tehát ha volt valaha is a fejében bármilyen idegen chakra, ami létrehozta az a genjutsut, akkor az is darabokra foszlott, és átalakult, hogy része legyen a végső robbanásnak. És az utolsó előtti pillanatban mielőtt az agyának a szerkezete is milliónyi darabra hullott volna, végleg tudni akarta...
Rendkívül fájdalmas volt. A sejtek különváltak a sejtektől, a molekulát különváltak a molekuláktól, és minden egyes része, még kisebb részekre szakadt szét. Olyan érzés volt, mintha tűzre dobták volna, és lassan, fokozatosan égne el, de nem félt tőle.
"Sírj, mint egy elveszett gyermek"
A végtagjai elgyengültek, ahogy a chakrahálózata összeomlott, mert sokkal több energia gyűlt össze benne, mint amekkorát valaha is kezelnie kellett. A látása homályos volt, a hallása is gyengült. Alig látta Sasuke szemeit, amik végre, végre a félelemtől tágultak hatalmasra.
"Fullaszd magad a saját félelmeidbe és kétségbeesésedbe!"
Már alig tudott beszélni, és ahogy lenézett a kezeire, látta, hogy azok áttetszővé válnak. "Egyedül a változás az örökkévaló." mondta egyszer Sasorinak, és most ő maga fogja bebizonyítani, hogy ez az állítása igaz volt, amikor végbemegy rajta a végső, legnagyobb átváltozás.
"Mert az én művészetem..."
Még egy utolsó, végső pillanatig meg tudja tartani az összefüggő gondolatait, annak ellenére, hogy a teste már teljesen elveszett a semmiben. Az elektromos impulzusok még villannak egyet utoljára, az idegsejtjei követik a jól megszokott mintát, végzik a dolgukat még egy ezredmásodpercig, mielőtt a jutsu végleg arra kényszerítené őket, hogy átalakuljanak az energia legtisztább formájává.
"A ROBBANÁS"
Az utolsó gondolata, ami tudatosult is benne, hogy most már biztos lehet, ami benne van, az csak is ő.
Semmi több, csak...
A vége kicsit kétértelmű lehet, hisz nem tudjuk meg mit mondott pontosan Deidara. Azt akarom, hogy minden egyes olvasó, maga gondolja végig, hogy mi volt a befejezése Dei utolsó gondolatának. "Semmi több, csak a valóság", "Semmi több, csak egy genjutsu"
Deidara utolsó mondatának szó szerinti fordítása; "Ez volt minden"
Én nem tudom eldönteni, hogy ez mind valóság volt, vagy egy genjutsu. A nézőpontom olvasásról olvasásra változik, és egyre jobban szeretem ezt a történetet. Remélem ti is megszerettétek.
Aki ismeri az eredetit, könnyen a szememre vetheti, hogy nem szó szerinti a fordítás, de szerintem jobb is így. Úgy akartam lefordítani, hogy élvezhető legyen az olvasóság számára, szóval remélem sikerült is.
Köszönöm mindenkinek, aki végigolvastad! ^_ ^
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Ez igazán csodálatos volt. Végre egy igazi ritkaság remek fordítáás! :) Köszönöm nagyon tetszett a befejezés, amit kedvére alakíthat az ember meg főleg! (L)