"A fiúk találkoznak lányokkal
Te voltál az álmom, a világom
De én olyan vak voltam
Mert a hátam mögött mindig megcsaltál
És én így magamba
Olyan egyedül érzem magam"*
Megutálta mostanra ezt a dalt, ahogy megutálta azt is, hogy mennyire "pozitív" üzenete van. Megcsaltál nem is egyszer tralalala, de majd úgy is vissza jössz hozzám tralalala, és akkor majd milyen boldogok leszünk mi együtt! Faszt! Nagy büdös lófaszt!
Normális esetben nem káromkodott volna, pláne nem ilyen csúnyán de ez most kivételes alkalom volt. Hajnali fél kettő volt, és ő ébren ült a "barátjával" közös ágyukban még mindig három kávé után. Felöltözve.
A konyhában egy vacsora romjai várták, hogy esetleg még visszatért valaki hozzájuk. A kiszedett spagetti előbb kihűlt, majd szép lassan elkezdett rákeményedni a tányérra a paradicsomszósszal együtt. Még két hét, és el lehet adni egy bevállalós műgyűjtőnek.
Végre hallotta ahogy egy autó fékez a feljárón, aztán hallotta, hogy valaki matat az ajtónál.
Tehát Sasuke végre hazaért
Csöndesen kellt fel az ágyból, és indult ki élete párja elé.
- Oh, Naruto, te miért vagy még ébren ilyenkor?
- Azt mondtad legkésőbb fél tizenkettőre hazaérkezel.
- Hát, nem úgy alakultak a dolgok.
Hát persze hogy nem, máskülönben nem érezné valami idegen parfümjének az illatát rajta.
- Biztos nem tudtál volna hamarabb hazaérni?
Csak egy hűvös pillantást kapott válaszul. De legalább Sasuke végre felnézett rá!
Volt valami halálos a másik tekintetében. Valami ami megmondta neki az igazságot. Vége. Vége van már régen, csak egyikük sem mondja ki ki tudja milyen okonál fogva. Ő talán azért, mert fél attól, hogy elvesztheti Sasukét, de legfőképpen azt, amit régebben jelentett neki az Uchiha. Sasuke? Talán udvariasságból, talán mert így kényelmes, talán... Ki tudja miért. Kit érdekel miért?!
Nincs joha ahhoz amit tett. Egyszerűen nincs joga így paldóra küldeni őt, elfelejtetni vele, milyen szép az élet, hogyan kell nevetni, lelacsonyítani őt egy középszerű házvezető nő szintjére. Mennyi áldozatot hozott a másikért! Egyiknek sem volt értelme szinte. Barátoktól vált meg, véleményt alkottott a másik ízlésének megfelelően úgy, ahogy egyébként egyáltalán nem tette volna. Semmit sem értek. Értékes emebreket vesztett el csak, és a szabad akaratát.
Amíg Sasuke kiment a konyhába - vajon érdekli egyáltalán, hogy szembesülni fog a kihűlt vacsorájuk romjaival?! - elindult felfelé. Körülnézett a közös szobájukban ismét. Össze kell pakolnia. Mit vinne magával? Aztán ahogy másodjára, vagy talán harmadjára gondolta végig ezt a kérdést, rájött, hogy semmit szinte. A plüssrókát a aki gyerek kora óta vele van, a mobilját, a pénztárcáját, és a kocsi kulcsokat. Természetesen enenk a lakásnak a kulcsát hátrahagyná. Még vinné magával a fotóalbumot, amibe egészen kicsi kora óta gyűjti a képeket, a családjáról a barátairól, és úgy egyáltalán mindenről. Na meg talán a laptopját. De azt is csak azért, mert csomó fontos céges munkája azon van. A ruhák, az ékszerek, a berendezés... Minden újra vehető. És nem akar semmit magával vinni erről a halott helyről.
Szó nélkül vette elő a Sasuke álltal oly megvetett oldaltáskáját és pakolta bele mindazokat amikre igazán szüksége volt.
Az egyik része azt kívánta bár adna még egy esélyt az Uchihának, a másik fele viszont tudta ennek semmi értelme nem volna. Milliószor adott újabb és újabb esélyt Sasukénak, hogy magyarázatot adjon, bocsánatot kérjen, vagy egyszerűen csak kimondja az igazat melyszerint ennek nincs már értelme. Elindult kifelé. Felvette a ciőjét, a kabátját, vállára akasztotta a táskát, és kivette a kulcsot a szekrényéből.
- Hová mész ilyenkor? - lépett ki a konyhából Sasuke.
Nem válaszolt, akkor a hangja megtört volna, talán még el bőgte volna magát, könyörgött volna, hogy ne kelljen ennek így lennie.
- Hallod dobe?!
Kisétállt az ajtón, és ez volt élete egyik legnehezebb döntése.
- Hé, mi a francot művelsz!?
Odarohant a kocsijához amilyen gyorsan csak tudott,bevágódott a vezető ülésre, kulcs helyére, motor indít.
- Naruto!
~ Mi van, most már érdekellek? ~ futott át a fején a gondolat, miközben akaratlanul is elvigyorodott az egyik régi, rókára emlékezstető gúnyos vigyorával. Kivette a táskájából Kyuubit, a róka plüssállatot, és letette az anyós ülésre.
- Na figyelj kishaver.
Hátramenetbe kapcsolt és nekiment Sasuke kocsijának.
Egyszer.
Kétszer.
Háromszor.
Aztán elhajtott végre egy új, és boldogabb élet felé, ahol lesz valaki aki megbecsüli, és szereti.
by: Arikkan
*= Cascada Miracle fordítása
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kell segítség, Naruto?
--
"az erőszak nem megoldás"